Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - MÉRLEG - Varga J. János: [Timár György]: Királyi Sziget. Szigetvár várgazdaságának iratai 1546–1565. Pécs, 1989. / 83–85. o.

tésére a török által meghódított dél-dunántúli vidék korábban egyházi és világi javaiból rendelt. A jövedelmek behajtását, az ún. hódoltatást a várőrség végezte a kapitány vezetésével, létrehozva ezzel a másfél évszázadig tartó kettős, török—magyar adóztatás rendszerét. Néhány év múlva a szigeti kapitányoktól— önkényesen, a kamarai jóváhagyáson túl is —. hódoltatott falvak száma 300-ra nőtt, gróf Zrínyi Miklós idejében pedig már mintegy 400 falu, mezőváros és birtokrész, csaknem 1670 portája tartozott különféle szolgáltatással Szigetnek. Állandó bevételi forrást jelentett a király által a vár fenntartására rendelt és a portáktól fizetett hadiadó, másként rovásadó, azután a cenzus vagy földbér, az ún. őrpénz, továbbá a természetbeni szolgáltatások: az egyházi tized, a földesúri kilenced és a hegyvám. Ezeket mind tartalmazzák az adójegyzékek, de fény derül a számadásokban nem szereplő, a jobbágyoktól erőszakkal elvett bírság- és váltságpénzekre is. Az egytelkes nemesek sem bújhattak ki a szolgáltatások alól. Az összeírások szerint, a cenzustól eltekintve, a jobbágyokhoz hasonlóan adóztak: dikával, gabonatizeddel és mindenféle terménynyel tartoztak a várnak. A szigeti átviteli vámnál pedig vámot kellett fizetniük a kereskedőknek az áthajtott állatokért és szekerekért. Mindezt felemésztette a vár, a várnép és az őrség fenntartása. A kiadásokat felsoroló források szerint a pénzbeni adók részben biztosították a katonaság zsoldját, a mesteremberek, diákok, kémek fizetését, ebből szerezték be a mindennapi használati tárgyakat, az épületek karbantartásához szükséges szerszámokat, és ez szolgált a várépítésre kirendelt jobbágyok s a vár környékén a termést betakarítok költségeire. Fizetőeszközül használták időnként a természetbenieket is. Erről a gabona- és borszámadások tanúskodnak. Tekintélyes Összegeket emésztettek fel a konyha szükségletei. A nyilvántartásukra szolgáló konyhakönyvek nemcsak az elfogyasztott élelmiszerek mennyiségéről árulkodnak, hanem a várbeliek étkezési szokásairól is: első helyen álltak a húsfélék, a kenyér és a bor, majd a hüvelyesek, a káposzta, a hal, a sajt, a vaj, a méz következtek. Említésre méltó, hogy gróf Zrínyi Miklós asztalánál sok gyümölcs, saláta és fűszerféle is elfogyott. Egyes források a számadatok mellett gyakran más információkkal is szolgálnak. A konyhakönyvekből megtudjuk a Kerecsényi Lászlóhoz érkező vendégek nevét, jövetelük célját, kíséretük számát, sőt a nagy lakomák költségeinek felsorolásakor a várbelieknek a törökök felett aratott győzelmeiről is értesülünk. A konyhai elszámolásokból kiderül a tömlöcben őrzött török foglyok száma, hogy gróf Zrínyi Miklós kapitánysága idején rendszerint megtartották a pénteki böjtöt a várban, s hogy kedvelt fűszerféléit Bécsben szerezték be. A futárkönyvek sem csupán a futárok költségeiről szólnak, hanem időnként az elküldött levelek tartalmáról is. Másutt, főleg a természetbeni javak nyilvántartásai alapján, összeállítható az élelmiszerek és más szükségleti cikkek árjegyzéke, megismerhetjük a Sziget várában és környékén használt gabona- és bormértékegységeket. A kötet második forrástípusa, a királyi biztosok vizsgálatai, fényt derítenek a Királyi Sziget állapotára, felhívják a figyelmet a vár és a város védművein szükséges javításokra és számba veszik a tüzérség erejét. Leírják a várnak adózó jobbágyok és a katonák panaszát is, amelyet Horváth Márk hatalmaskodása, birtokfoglalásai váltottak ki belőlük. Vallomásuk árnyékot vet a török ellen eredményesen harcoló végvári kapitány életére. A királyi biztosok működése során keletkeztek a harmadik forrástípus iratai, a várleltárak. Részben itt találjuk meg a várban szolgáló tisztek és közkatonák névsorát, belőlük ismerjük meg a sokféle mesteremberből verbuváló84