Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - Szekeres József: Budapest Főváros Levéltára új raktárépülete (VIII. ker. Leonardo da Vinci köz 3.) / 35–48. o.

A Leonardo építkezés rövid története Az egyharmadával csökkentett beruházási költségkeret alapján készített módosított kiviteli tervdokumentáció nem tartalmazta a tetőtér beépítését, az északkeleti lerombolt szárnyrész újraépítését, elmaradt a majd 80 éves felvonók cseréje, csupán felújításukra futotta a pénzkeretből. Távfűtésbe történő bekötés helyett saját gázkazánnal kellett a fűtést megoldani. Nem kerülhetett sor a szellőző-levegőcserélő rendszer kivitelezésére s el kellett hagyni a raktárak és a közlekedőhelyiségek tűzálló Graboflex burkolását. Helyette simított betonozás szerepelt a tervekben. A levéltár kezdettől fogva kereste a lehetőséget a vezetői értekezleten elhatározott farigcsálás legkárosabb következményeinek kiküszöbölésére. Építészeti és tűzrendészet! okok miatt nem volt lehetőség a homlokzati nyílászárók cseréjének, a szellőztetéshez szükséges csőrendszernek és a menekülést biztosító második lépcsőház megépítésének az elhagyására. A változó intenzitással folyó építőipari munkálatok éveiben az alapok erősítése, a különféle közműfogadó állomások létesítése után a raktárak, rendezők '(munkaszobák) és rendezvényi helyiségek (előcsarnok és kiállítási terem, félfogadó és kutatóterem) kialakítása történt meg. Párhuzamosan folyt a belső szerelési munka: a víz-, csatorna-, elektromos-, fűtéshálózatok teljes cseréje. Megtörtént a szociális helyiségek és az új bejáratok kiépítése. A raktárak Dexion-Salgó állványokkal történő betelepítésének terveit a levéltári szempontok figyelembevételével az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet készítette el. Itt csupán az a probléma merült fel, hogy statikai állapot 'miatt a III. emeleti raktárban csupán 2 méter magas polcokat lehetett telepíteni, szemben a többi szintékkel, amelyeken 3 méter magas állványok szerelését tervezték. így is került sor e munka kivitelezésére. A levéltárnak a tervezők és beruházási szakemberek aktív segítségével sikerült áthidaló megoldást találni a simított betonpadozat tűzálló műanyaggal való burkolására. Előkerült az a 3 millió Ft is, amely a levegőcserélő-szellőztető gép megvásárlásához és felszereléséhez hiányzott. Mintegy négy évig tartó építőipari munkák után kerüt sor — többszöri határidő-módosítást követően — 1989. január 16-án az épület levéltári átvételére. A használatbavétellel kapcsolatban különösebb problémák nem merültek fel, mert ekkor majd negyedéve a levéltár porta-, ügyeleti és gondnoki szolgálata már működött s a felmerülő hiányosságokat közvetlenül a kivitelezőknek jelezte. A helyi gondnokság a karbantartó csoporttal — évtizedeken át kért felállítása, mely a sok telephely miatt vált szükségessé, most a Leonardo épület megszerzését követően volt megoldható — az utolsó simításokat és az épület kifűtését végezte. A levéltár új szervezeti jelépítése A Leonardo épület megszerzése és átvétele közötti majd nyolcéves időszak folyamán sok idő adódott az előzetes felmérések szerint mintegy 15 000 ifm befogadóképességű raktárépület beköltözési és hasznosítási lehetőségeinek átgondolására. E kérdésekben az 1987. február 18-i osztályvezetői és február 27-i összintézeti munkaértekezlet foglalt véglegesen állást.

8 A főigazgatói javaslatnak megfelelően 1988. január l-jétől három iratőrző osztály került felállításra. A Leonardo épület új raktáraiba került a levéltár feudális és polgári kori iratait — ide értve az államosításokig terjedő gazdasági iratanyagot is — őrző I. osztály. Az ún. szocialista korszak iratait őrző II. osztály — a Heinrich utcai, a 41