Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - Szekeres József: Budapest Főváros Levéltára új raktárépülete (VIII. ker. Leonardo da Vinci köz 3.) / 35–48. o.

rosrekonstrukció kapcsán már korábban felszámolták. Felvetődött az épület kulturális oélra történő hasznosításának lehetősége is. így jutott az épület birtokába a levéltár, de az első menetben még társbérlőt is kapott: egy halva született elgondolás nyomán az épületben működött volna egy kerületi Szabó Ervin fiókkönyvtár is.

6 Három éven át folytak változó kimenetelű egyeztetések, tárgyalások a könyvtári közösködés kiküszöbölésére — az 1981-ben az építmény rekonstrukciójára kiírt Budapesti Városépítési és Tervező Vállalati pályázat még a közös üzemeltetés feltételeinek megteremtésére szólt — amikor egy váratlan fejlemény a levéltár javára fordította a helyzetet. A Városháza Bárczy István utcai szárnyának 1982-ben megkezdett bővítési-felújítási (munkálatai során sürgetően szükségessé vált a budai városi levéltár iratait befogadó raktár kiürítése. A kényszerhelyzet, de meg a Leonardo épülettel kapcsolatos tulajdoni vita egyetlen megoldásaként a Leonardo épületbe történő beköltözés ténye vetődött föl. A levéltár akkori vezetője — nem mérlegelve sem a más lehetőségeket, sem a várható kedvezőtlen következményeket — utasítást adott az iratanyag beszállítására a Leonardo épület III. emeleti — nagy összegekért, rohammunkával — felújított szintjére. Minden józan megfigyelő előtt ugyanis nyilvánvaló volt, hogy a volt gyárépület elkerülhetetlenül szükséges rekonstrukciója miatt a III. emeletre való beköltözés és az ott elvégeztetett több mint 10 millió Ft-os nagyságrendű átalakítási munkák csupán ideiglenes megoldást jelenthetnek. így is történt: amikor 1985-ben az egész épületre kiterjedő építőipari munkálatok beindultak, sem a sok viszontagságot megélt budai iratanyag nem maradhatott a helyén, sem a III. emeleti átalakítási munkák nem voltak hasznosíthatóak. Igaz, a Szabó Ervin Könyvtár visszalépett a közös épülethasználattól. Az 1981-foen kiírt tervpályázatra négy mű futott be. A BVTV Tervtanácsa ezek közül Segner László építész tervező (az idő tájt a vállalat egyik osztályvezetője) pályázatát fogadta el. Ö kapott azután megbízást a beruházási program elkészítésére. Az építési tervek készítésének e szakaszában a tanács művelődési főosztálya, s különösen annak közművelődési osztálya — maximálisan támogatva a bazilikái kiköltözés és a levéltári széttagoltság felszámolását jelentő központi levéltárépület létesítésének ügyét — úgy vélte, hogy a Leonardo épület alkalmas e kettős célkitűzés realizálása szempontjainak. E kétségtelenül jóindulatú álláspont kialakításában közrejátszottak a kedvező statikai felmérési adatok és az 1986—1990 tervidőszak pénzügyi lehetőségeinek túlbecsülése. Ezen elgondolás szerint az épületnek a háború végén lebombázott szárnyrészei helyreállításával a befogadóképesség 20 000 ifm fölé növelhető. Az üresen álló padlástéren lennének elhelyezhetők az irányítási és munkaszobák, a környező 10 emeletes lakóházak földszintjén és alagsorában a gazdasági kiszolgáló egységek, mint pl. gondnokság, pénz- és munkaügy stb. kaptak volna helyet. Egy egész éven át úgy tűnt, hogy megoldást nyert a levéltár egy épületben történő végleges elhelyezésének gondja.

7 A tervező e szempontoknak megfelelve készítette el beruházási programtervét. De az 1985-ben negatívra forduló gazdasági élet összezsugorította a tanács rendelkezésére álló pénzügyi kereteket. Ehhez járult hozzá az akkori tanácsi vezetés személyi okokra visszavezethető levéltár-ellenessége is. A tervező által elkészített beruházási programot, melynek végösszege 120 millió Ft körül volt, a tanácsi vezetőtestület tárgyalta. Az összeget sokallták s a beruházás különféle csökkentését írták elő. Hosszas vita alakult ki, amelynek végén — kényszerhelyzetről lévén szó — (mintegy 40 milliós csökkentést a levéltár elfogadott. A tervező ennék megfelelően módosította a kiviteli tervdokumentációt. Újabb nagy költségráfordítással a budai ira39