Levéltári Szemle, 40. (1990)
Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - Petritsch, Ernst D.: Az Osztrák Állami Levéltárban őrzött oszmán-török iratok regesztái / 41–47. o.
felül az erős katonai védelem alatt, a török fennhatóság alá tartozó területen működő adószedők állandó alkalmat adtak a megtorlásokra vagy legalább az erélyes tiltakozásokra. Ausztriában az a felfogás az uralkodó, hogy a rabló portyák túlnyomóan török oldalról indultak ki. Ámde ha valaki a másik fél dokumentumait is kiértékeli, úgy világosan látja, hogy a Habsburg alattvalók is portyáztak, hurcoltak el embereket és raboltak állatokat. A feldolgozott iratokban gyakran olvashatók tiltakozások ez ellen. A fegyverszüneti egyezményekre való hivatkozással követelik a felelősök megbüntetését, a károk megtérítését, a foglyok szabadon bocsátását vagy kicserélését, az elrablott javak visszaadását stb. Egyidejűleg rámutatnak arra, hogy oszmán részről hasonló esetekben a bűnösöket felelősségre vonták s ezért a császártól is energikus beavatkozást kívánnák. Ebben az összefüggésben egyúttal a megígért ajándékok — melyet oszmán oldalon adónak („tribut") neveztek — elküldését is kérték, nehogy a fegyverszüneti egyezmény megszegésére még egy további okot szolgáltassanak. A Habsburgok és az oszmán birodalom között legalább hivatalosan fennálló „baráti kapcsolatok" egyik melléktermékét jelentik a hadi- és győzelmi jelentések, általában a perzsa hadszíntérről. Nem lehet említés nélkül hagyni azt a jelentős szerepet, melyhez a budai pasák az Ausztriával való iratforgalomban jutottak. A beglerbég nemcsak a leveleket továbbította mindkét irányban, hanem kíséretet is biztosított a Konstantinápolyba utazó Habsburg követeknek. A tartomány katonai és egyben polgári kormányzója gondoskodott alattvalói jólétéről, tiltakozott a fegyverszüneti egyezmények megsértése miatt, a rablótámadások ellen — jóval azelőtt, hogy a hasonló tiltakozások a Porta részéről megtörténtek volna —, törődött a foglyok szabadon bocsátásával stb. Számos török eredetű irat az Osztrák Állami Levéltárban nem a Habsburgokhoz vagy alattvalóikhoz szól: egy részük bizonyára hadizsákmányként vagy a katonai konfliktusokkal összefüggésben került Bécsbe. Ezekhez számíthatók például az 1552-ben az erdélyiekhez intézett, hűségre és tiszteletre intő többszöri felszólítások. Ebben az esztendőben az engedetlen tartományt, katonai nyomással is, kíméletlenül emlékeztették arra, hogy legmagasabb tisztségviselőinek a Habsburgokhoz való kapcsolatát oszmán oldalról semmiképpen sem fogadhatják el és tolerálhatják. Bizonyos oszmán dokumentumokat, így a pasák vagy bégek jelentéseit a határsértésekről, valamint a Porta alkalmi parancsait az alárendelt parancsnokokhoz a fegyverszünet betartásáról, gyakran átadták a Habsburg követeknek azzal a szándékkal, hogy egyfelől a saját békekészségüket demonstrálják, másfelől a szembenállók ellenséges érzületére rámutassanak. Sok más esetben a Habsburg követek szerezték meg a különböző leveleket, így az idegen uralkodókhoz, például a francia vagy a lengyel királyhoz szóló iratok, illetőleg a vazallusokhoz intézett parancsok másolatait. Ezeket, olykor rejtjelezve, a követek jelentéseikhez csatolták, majd Bécsben a szokásos módon, a sorok között, megfejtették őket. Ezek a dokumentumok a Habsburgok számára természetesen rendkívül érdekesek voltak, miután eredetileg nem az ő számukra készültek. Az iratok utolsó, számszerűleg csekély, csoportjának esetében tisztázatlan, hogyan kerültek az Osztrák Állami Levéltárba. Például előfordulnak olyan parancsok, amelyek a Balkánon működő kádihoz szólnak és tartalmilag semmiféle összefüggésben nincsenek a Habsburg—oszmán kapcsolatokkal. Ezek közül néhány csak 1926-ban a Francia Nemzeti Levéltárral végrehajtott iratcsere során került a bécsi, Haus-, Hof- und Staatsarchivba. 45
