Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - Föglein Gizella: A nemzetiségi oktatás jogi szabályozása Magyarországon, 1945–1956 / 13–28. o.

ban, Pilisszentivánon, Sopronbánfalván, Szigetújfaluban, Űrkúton.

71 Az 1954— 1955. tanévre 75-re emelkedett a német nemzetiségi iskolák száma, ezek is azonban kivétel nélkül nyelvoktató iskolák voltak.

72 A tannyelvű iskolák szervezése csak az 1955—1956. tanévben indult meg,

73 azonban számuk elenyésző volt, mindössze 2. Ugyanakkor a nyelvoktató iskolák száma elérte a lOO-at.

7

'

1 Ugyanebben a tanévben Magyarországon 124 szlovák nemzetiségi iskola (közülük 5 tannyelvű és 119 nyelvoktató), 65 „délszláv" (20 tannyelvű és 45 nyelvoktató), valamint 22 román (11 tannyelvű és 11 nyelvoktató) nemzetiségi iskola volt.

75 E statisztikai adatok mögött azonban nemcsak a második világháború után megszületett, a nemzetiségi oktatásról szóló jogszabályokat kell látnunk (amelyek „csupán" keretet, mintegy elvi lehetőséget és előfeltételt adtak a bennük foglaltaknak), hanem az ekkor végbement nemzetközi és belpolitikai eseményeket is, melyek a hazai nemzeti kisebbségek politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális és jogi helyzetét egyaránt döntően befolyásolták. A nemzetiségi iskolák beindítására és működésére más tényezők is hatottak. A hazai nemzeti kisebbségek többségükben kétnyelvűek voltak, de anyanyelvük legtöbbször nem az irodalmi nyelvvel volt azonos. Nem egységes területen, hanem szórványokban, ún. nemzetiségi szigeteken éltek, de a háború utáni iki- és áttelepítések létszámukat még jelentősen csökkentették. Emellett a kitelepítéstől való félelem a nemzetiségi oktatásra (is) szinte bénítóan hatott. Kevés volt a nemzetiségi nyelven jól tudó, képzett pedagógus. Az iskolák 15'Vo-ának rossz volt az elhelyezése. Anyagi nehézségekkel küszködtek, felszereléssel úgyszólván nem rendelkeztek. Bútorzatuk, szemléltetőeszközeik, tanszereik hiányosak voltak. Bár a nemzetiségi tankönyvkiadás a háború után megindult, de a szükséges mértéket közel sem tudta kielégíteni. Tantervvel csak a horvát és a román nemzetiségi iskolák rendelkeztek. A ,.nemzetiségi iskolák a magyar iskoláknál lényegesen alacsonyabb színvonalúak" — állapította meg egy 1950-ben készült felmérés.

76 A nemzetiségi iskolák helyzetét és színvonalát bizonyos vonatkozásban javította, hogy az 1955—1956. tanévre, a nyolcosztályos általános iskolai hálózat kiépítésével megszűntek a zömükben osztatlan, vagy 1—-2 tanerős nemzetiségi népiskolák is. * * * A nemzetiségi politika felülvizsgálatát, illetve megalapozását, egyúttal a német nemzetiségű lakosság jogkorlátozásainak a feloldását deklarálta a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1956. május 21-i, „a magyarországi nemzeti kisebbségek közötti politikai, oktatási és kulturális munkáról" szóló határozata,

77 amely a második világháború utáni első ilyen jellegű dokumentum volt. A nemzetiségi politika felülvizsgálatának és megalapozásának a szándéka kétségtelenül időszerű és indokolt volt. Hogy e deklaráció céljainak a megvalósítása — többek között „a teljes körű nemzetiségi iskolai hálózat kiépítése" — mennyiben vált valóra, arra az elkövetkező hónapok és évek gyakorlata adott választ. JEGYZETEK 1 Für Lajos: Kisebbség és tudomány. Magvető Könyvkiadó 1989. 9. p. Joó Rudolf: Nemzetiségi kérdés-, kisebbségtudomány. Magyar Tudomány, 1981. 11—12. sz. 957. p. Joó Rudolf: A nyugat-európai kisebbségek sajátosságai és típusai. Akadémiai Kiadó 1983. 8. p. Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség. Második kiadás. 25