Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - Föglein Gizella: A nemzetiségi oktatás jogi szabályozása Magyarországon, 1945–1956 / 13–28. o.

A nemzetiségi oktatás ügye Magyarországon 1945 őszén tehát lényegében csak ideiglenesen rendeződött, a nemzetközi és a hazai politikai körülményekből adódóan viszont — ha csupán rövid időre is, de — lekerült a napirendről. A szövetséges nagyhatalmak 1945. augusztus 2-i potsdami határozata, majd sürgető fellépéseik következtében ugyanis egyre inkább a német nemzetiségű lakosság kitelepítésének a problémája került a politikai élet, így az új kormány politikájának a középpontjába. * * * A szövetséges nagyhatalmak többszöri felszólítására 1945 december végén megjelent a német nemzetiségű lakosság kitelepítéséről szóló miniszterelnöki rendelet.

30 A jogszabály szelleme és betűje sem fejezte ki a kormánynak a kollektív felelősség elvét elutasító álláspontját. A rendelet — összhangban a Szövetséges Ellenőrző Bizottság

31 előírásával — elvileg az összes hazai német nemzetiségű, vagy anyanyelvű lakos kitelepítését előírta, illetve „lehetővé tette", bármiféle hathatósabb, jelentősebb korlátozás nélkül. Ezen lényegében nem változtatott sem a kitelepítéssel kapcsolatos bűnvádi rendelkezésekről szóló kormányrendelet,

32 sem pedig a kitelepítés végrehajtását szabályozó belügyminiszteri rendelet,

33 sőt még az sem, hogy ez utóbbi helyenként kivételt is lehetővé tett. A kitelepítendők állampolgárságával kapcsolatban a későbbiekben több jogszabály is napvilágot látott.

34 Bár ezek „csak" a kitelepítendők, illetve a már kitelepítettek állampolgárságának megszűnését írták elő, valójában a kitelepítési rendelet azzal, hogy elvben az összes hazai német nemzetiségű és anyanyelvű lakos kitelepítését „lehetővé tette", valamennyi német nemzetiségű magyar állampolgár állampolgárságát kérdésessé tette. A kitelepítésről szóló rendelet és a hozzá kapcsolódó jogszabályok a hazai német nemzetiségű lakosság állampolgári és nemzetiségi jogai szempontjából a mélypontot jelentették. A kollektíven állampolgári jogkorlátozással sújtott német nemzetiségű lakosság kollektív nemzetiségi jogai a második világháború után súlyos csorbát szenvedtek. Rövid*del a kitelepítés elrendelése után — 1946 elején — ismét előtérbe került a nemzetiségi o'ktatás. Tildy Zoltán miniszterelnök 1946. január 5-én szabályozta a nemzetiségi tanulók anyanyelvi oktatását.

35 A rendelet a nemzetiségi oktatás valóban demokratikus alapelveit rögzítette: „A nemzetiséghez tartozó tanulókat anyanyelven folyó oktatásban kell részesíteni. Az anyanyelvi oktatást állami iskolák létesítésével és fenntartásával, illetőleg államsegély nyújtásával kell biztosítani." Egyidejűleg pedig kimondta a nemzetiségi oktatásról 1945 őszén született kormányrendelet hatályának megszüntetését. A vallás- és közoktatásügyi miniszter

30 viszonylag részletesen, a feltételek és a körülmények alapos mérlegelésével tisztázta a nemzetiségi oktatás végrehajtását. Az 1946. február 15-i rendelet

37 a nemzetiségi tannyelvű általános iskolákat a nemzetiségi hovatartozást feltüntető népesedési adatok alapján, nem pedig a szülők külön kérésére kívánta felállítani (mint ahogyan azt 1945-ben szabályozták). Eszerint minden olyan településen, ahol tizenöt, egy nemzeti kisebbséghez tartozó tanuló van, a tanfelügyelő beíratást rendelt el. A beiratkozáskor különös figyelemmel kellett lenni arra, hogy „a szülők szabad elhatározását senki, semmilyen módon vagy eszközzel ne gátolhassa, vagy befolyásolhassa." A vallás- és közoktatásügyi miniszter „elegendő számú tanuló jelentkezése esetén" elrendelte a nemzetiségi tanítási nyelvű középiskolák, középfokú isko19