Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - HÍREK - Alföldi Vilma: Kerekasztal-beszélgetés a személyzeti iratokról / 103–104. o.

Kerekasztal-beszélgetés a személyzeti iratokról A Magyar Levéltárosok Egyesületének budapesti csoportja 1990. május 15-én az Űj Magyar Központi Levéltárban kerékasztal-beszélgetésen vitatta meg az állami személyzeti munkáról szóló 22/1990. (II. 2) MT rendelet végrehajtása során kialakult nemkívánatos helyzetet. A megbeszélésen a budapesti és vidéki levéltárosokon kívül részt vettek az Igazságügyi Minisztérium, a Művelődési Minisztérium, a Közlekedés és Hírközlési Minisztérium, a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség személyzeti munkával foglalkozó vezető munkatársai, valamint a Hajnal István Kör és az Országos Széchényi Könyvtár képviselői is. A beszélgetés három problémakört érintett: 1. a fent említett ún. személyzeti rendelet végrehajtása során tapasztalt iratmegsemmisítések, 2. a személyzeti iratok levéltári minősítésének megváltoztatása, 3. a jogos magánérdek védelme és a kutathatóság kérdése. A beszélgetés résztvevői egyet nem értésüket fejezték ki a személyzeti rendelet megjelenése után kialakult gyakorlattal, mely szerint a munkavállaló, az új szakmai önéletrajz és adatlap kitöltése után, a korábbiakat kívánságra viszszakaphatja, s így csak sterilizált „káderdossziék" maradnak az utókorra. Vass István, az ŰMKL mb. főigazgatója mint levezető elnök elmondta, hogy a személyzeti iratok nélkül nem lehet árnyalt, életteli képet rajzolni a közelmúlt történetéről. Ebben a tanácskozás levéltáros és meghívott résztvevői is egyetértettek. Sáry István (GySML) felvetette, hogy a korábban csak ügyviteli értékűnek minősített személyzeti iratok levéltári megítélésén mielőbb változtatni kell, s ezen iratokat levéltárnak átadandó ún. történeti értékű irattá kell minősíteni. Böőr László (PML) elmondta, hogy elfogadhatatlan a káderdossziék kifosztásának gyakorlata, annál is inkább, mivel a személyzeti iratok a hivatal működésével összefüggésben keletkeznek, s így azokat az állami levéltári fond részének kell tekinteni, a munkavállaló tehát nem rendelkezhet vele. A levéltárosok mellett ezt a nézetet támogatta Paár Pál, a Művelődési Minisztérium személyzeti főosztályának munkatársa. A tanácskozás résztvevőinek véleménye szerint mielőbb kezdeményezni kell, hogy a még meglévő személyzeti anyag csonkitatlanul maradjon meg, a korábbi önéletrajzokat, adatlapokat 50—60 évre zárt anyagként helyezzék irattárba. Ezt a nézetet támogatták Bácskai Vera (Hajnal István Kör), Varga László (Igazságügyi Minisztérium) és Alföldi Vilma (ŰMKL). Boreczky Beatrix (ŰMKL) megjegyezte, hogy feltehetően a személyzeti iratok egy része értékhatáron alulinak minősül majd, ennek eldöntését azonban hagyjuk az utókorra. Varga László (NML) a személyzeti iratok pusztulásának legfőbb okát abban látja, hogy az érintettek bizalmatlanok, nem hisznek abban, hogy akár az iratképző, akár a levéltár garantálni tudja a személyiségi jogok feltétlen tiszteletben tartását. Ezért szükségesnek tartaná, hogy ezen iratok 50—90 évig szigorú kutatási tilalom alá essenek. Békés Csaba (OSZK) véleménye szerint a jogos magánérdek védelmét nem szabad mereven értelmezni, hiszen ez lehetetlenné tenné a társadalomtörténeti 103