Levéltári Szemle, 40. (1990)
Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - KILÁTÓ - Jároli József: A mai Bács-Kiskun megye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején. Kecskemét, 1988. / 91–93. o.
zetőinek nemzetiségi politikájáról, amely a korabeli Európa mintáját vette alapul, annak hibáival és erényeivel együtt. Eddig az egyházak, főleg a katolikus egyház és főpapjai szabadságharc alatti tevékenységének csupán a negatív vonásait emelte ki a történetírás. E kötet bevezető tanulmányából megtudhatjuk, hogy Kalocsán az érsekség pénzén tartották fenn a katonai kórházat, Nádasdy Ferenc érsek többször kiállt a szabadságharc mellett. A dokumentumok válogatásánál a szerzői kollektíva széles forrásbázisra kívánt támaszkodni. Tette ezt azért, hogy a régió valamennyi speciális problémáját érzékeltethesse, amihez azonban csupán a közigazgatási iratok nem lettek volna elegendők. A különböző tanácsi határozatok, jelentések, felterjesztések, a tisztviselők jelentései, kimutatásai, a katonai hatóságok utasításai mellett bőven merítettek a kortársi visszaemlékezések, sőt a magánlevelek gazdag tárházából is. A számításba jöhető hazai közgyűjtemények mellett a jugoszláviai levéltárakban is végeztek anyaggyűjtést Szabadka, illetve Bács-Bodrog vármegye irataiban. A dokumentumok közlési sorrendje az időrendet követi, amely a legjobb megoldás olyan esetben, amikor az iratok tartalmi sokfélesége miatt nehéz tárgyi egységeket kialakítani a közölt anyagban. Megnehezíti azonban a tájékozódást a tárgymutató hiánya, amelyet nem tud feloldani a dokumentumok mutatója, hiszen a legjobban szerkesztett cím sem tudja visszaadni az iratban előforduló részletinformációkat. A történeti kutatás érdeklődésére mindenképp számító kötet nyomdai munkáival kapcsolatban néhány megjegyzést kell tennünk. Az illusztrációk élessége, méretei, elhelyezésük kívánnivalót hagy maga után. A iratfotók nehezen olvashatók, a kisméretű illusztrációk egy része egy egész üres oldalon kapott helyet (8., 9., 10., 11. stb.), más részüknél hasonló méretű képből kettő is került a szöveg közé (47., 48. számú). Sőt, furcsamód még az is előfordul, hogy egy kihagyott illusztrációt utólag ragasztottak a helyére. A képek tartalmi részéhez csak anynyi megjegyzés kívánkozik, hogy valóban célszerű a kötet jellegéből adódóan ismert politikusok, tábornokok portréit, korabeli csatajeleneteket közölni, azt azonban, hogy ezek jó része már megjelent munkákból átvett közlés, nem lehet egyértelműen helyeselni. Sokkal szebb kivitelű, egységes méretű képanyag állhatott volna össze, ha az illetékes közgyűjtemény eredeti képanyagából készült volna válogatás és fényképfelvétel. Talán megérte volna más papíron, külön ívekben közölni a képmellékletet. (A probléma ilyen megoldása valószínűleg a pénzhiányban leli okát.) A dokumentumok szövegének tipográfiai tervezésénél talán több betűfokozatot lehetett volna használni; nem biztok hogy a szerkesztett címet valóban csak a nagybetű emeli ki. Összegezésképpen elmondhatjuk, az 1848—49-i forradalom és a szabadságharc irodalma olyan újabb kiadvánnyal gazdagodott, amely lehetővé teszi, hogy még árnyaltabb képet rajzolhasson a magyar történetírás e sorsdöntő korszak eseményeiről. Jároli József 93