Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - Haraszti Viktor: A Nemzeti Parasztpárt 1946. november 2–3-i nagyválasztmányi ülése és előzményei / 15–36. o.

jobbjai által kifejtett harmadik út gondolata állt legközelebb s így az általuk elképzelt szocializmuskép is. A magyarság önálló útjának lehetőségét kutatók 1945 után a Válasz köré csoportosultak, a folyóiratról így írt Kovács Imre: „A Válasz alternatívát állított a kommunizmussal szemben, egyik tanulmányírója Bibó István megfogalmazta az igazi népi demokratikus ideológiát és programot.'"

81 Az Erdei-szárny azzal is vádolta Kovács Imrét, hogy a Kisgazdapártba akarja besétáltatni a Parasztpártot. Erre így válaszolt a nagy választmányon: „Engem azzal vádolnak, hogy a Kisgazdapárt felé akarom vinni a Parasztpártot. Nem akarom! Arra tettem fel életemet, hogy ebből a pártból nagy párt lesz, Parasztpárt legyen . . . Nem akarom elvinni a pártot jobbra és nem akarom bevinni a Nemzeti Parasztpártot a Kisgazdapártba, de tessék megérteni, hogy ebben a Kisgazdapártban parasztok is vannak. És mi nemcsak a munkáspártokban levő kapitalistákkal, gyárosokkal, nagykereskedőkkel próbáljuk keresni a barátságot, hanem próbáljuk meg a Kisgazdapárt dolgozó parasztjaival. . .. Nagyatádi politikáját lehetett vinni jobbra, de Nagyatádi politikáját el lehet vinni a szélsőbalra is, ahonnan nincs visszatérés a Parasztpárt számára." A munkáspártok együttműködése teljesen természetes, megkérdőjelezhetetlen dolognak tűnt, hiszen mindkét párt a munkások pártja volt. Jogosnak tartom Kovács Imre felvetését, hogy a parasztpártok is működjenek együtt s amint ez látható volt, Veres Péter sem utasította ezt el. Kovács Imréről, a „Néma forradalom" írójáról hogyan is lenne elképzelhető, hogy a kisgazdapárti urakkal kereste az együttműködést? Veres Péterrel együtt csak a demokratikus, paraszti rétegekkel kereste a közös fellépés lehetőségének módját, egy nagy és erős Parasztpárt létrehozásának feltételeit. Érdekes módon az Erdei-szárny a Kisgazdapárt semelyik rétegével nem óhajtott együttműködni. Darvas József felszólalásában elismerte, hogy a Kisgazdapártban levő parasztokat meg kell nyerni, de nem szabad szorosra fonni a szövetséget, mert „ha mi hozzájuk hasonlók leszünk és nem látják a különbséget köztük és köztünk, akkor nem fognak ide jönni — mert akkor miért jönnének ide?" Darvas Józsefnek tudnia kellett, hogy a Nemzeti Parasztpárt kapcsolatai a Kisgazdapárttal gyengék voltak s távolról sem állt fenn az a veszély, hogy a két párt közti különbség elmosódik. Annál is inkább igaz ez, mivel a kisgazdapárti parasztok többsége elfogadta, hogy a Parasztpárt a Kommunista Párt leányvállalata. Ez ellen a vád ellen a küldöttek közül sokan tiltakoztak, a túl szoros kapcsolat lazításáért szólaltak fel, ami nem jelentette a kapcsolat megszakítását. 1946 őszén a Darvas József által felvetett kérdés inkább fordítva igaz. Horváth Mihály (Kiskunhalas) felszólalásában meg is indokolta, miért: sok újgazda a földosztás után a Kommunista Párt tagja lett. Egy idő után úgy érezték, hogy a párt inkább a munkások érdekeit védi, velük nem foglalkozik s ezért „jönnek hozzánk azzal, hogy bejönnének a Nemzeti Parasztpártba, de ha mindig azt látják, hogy a Nemzeti Parasztpárt folyton csak a baloldal felé néz, abba a pártba, ahol ők voltak és ez a párt nyíltan, gyűléseken bejelentette, hogy a Nemzeti Parasztpárt egy és ugyanazon párt, illetve nekünk testvérpártunk. Azt mondták, hogy jönnék a Nemzeti Parasztpárthoz, de minek jöjjenek, ha továbbra is ottmaradnak, ahol eddig voltak. így gondolkoznak a földigénylők, nemcsak a zsíros parasztok, és egymás után megfogja őket a Kisgazdapárt." Több, ehhez hasonló hangvételű felszólalás is elhangzott, s ezekből Darvas József félelmével ellentétes kép bontakozik ki: a párt önállóságát jelenleg inkább a Kommunista Párttól feli félteni s a pártok politikájának összemosódása, illetve a Kommunista Párt irányvonalának követése azt eredményezheti, hogy a mást akaró parasztok csak a Kisgazdapárt irányába tarthatnak. Érezte ezt a felszólalók többsége is, 27