Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - KILÁTÓ - Dóka Klára: Az Archivmitteilungen 1986–1988. évi évfolyamai / 74–80. o.

— megszűnt adóslevelek — erkölcsi bizonyítványok — anyakönyvi kivonatok — idézések — postázással kapcsolatos iratok — fizetési 'meghagyások stb. A levéltár-ismertetők között figyelmet érdemel Wolfgang Schösslemek a Brandenburgi Székeskáptalan Levéltáráról készült leírása, mely intézmény a hagyományos teendőkön kívül sajátos levéltári feladatokat is ellát.

13 A brandenburgi érsekséget és káptalant 948-toan alapították, és így már a 10. században jelentős szerepet játszott a német területek egyházi életében. Ahogy a magyarországi gyakorlatban is tudjuk, birtokai jól elkülönültek az érsekség területeitől, és ezt az önállóságot megőrizte a reformáció idején is. Ekkor ugyanis — a szekularizáció során — az érseki jogosítványokat a birtokokkal együtt a fejedelem vette át. Az uralkodónak alárendelt székeskáptalan viszont megmaradt, bár súlyát a tartományi gyűléseken elvesztette és önállóan kezelt birtokainak jövedelmét is jórészt állami kiadásokra (tisztviselők, hadsereg fizetése) fordították. A helyzet csak a napóleoni háborúk után változott meg. A megszűnt érsekség iratai a fejedelem családi gyűjteményébe, majd ezzel együtt a területileg illetékes Potsdami Állami Levéltárba kerültek, azonban a Brandenburgi Székeskáptalan Levéltára ma is önálló intézmény. Gyűjteményének legértékesebb része az a 440 eredeti és 150 átiratban fennmaradt oklevél, melyek a nagy érdeklődés miatt a Dóm múzeumában állnak a kutatók rendelkezésére. Ezek nemcsak a brandenburgi egyházszervezésre vonatkoznak, hanem itt találkozunk Berlin és Köln első említésével és figyelemreméltó adatokkal a kereszténység kelet-európai terjedéséről is. A reformáció utáni iratanyag terjedelme 90 fm, melyben szintén van 190 db oklevél a 16—18. századból. A székeskáptalan új helyzete miatt ebben az anyagrészben katonai, államigazgatási, sőt művelődéstörténeti dokumentumok (pl. lovagakadémia, nemesi elitiskola iratai) is előfordulnak. A gyűjteményben külön kezelik a gazdasági levéltárat, mely a 15 falut magában foglaló uradalomra vonatkozik, és terjedelme, gazdagsága szempontjából az egyik legfontosabb — szinte hiánytalanul fennmaradt — uradalmi levéltárnak tekinthető. A Székeskáptalani Levéltár okleveleit már a 14. században rendezték, azokról tárgy- és helységek szerint csoportosítva a rövid tartalmat feltüntető másolati könyvet készítettek. Az oklevelek és egyéb iratok áttekintéséhez korabeli kartonok állnak rendelkezésre. Űj segédleteket — szintén kartoték formájában — csak 1968-tól készítettek, mivel addig a levéltár a székeskáptalani titkárság kezelésében volt. A gyűjteményhez egy letéti raktár is tartozik, melyben közel 200 fm plébániai és 100 fm esperesi iratot helyeztek el. A pap nélkül maradt gyülekezetek iratainak őrzése ezzel példaszerűen megoldódott, és a helytörténetírás számára fontos anyakönyvek, egyházlátogatási jegyzőkönyvek, falukrónikák stb. kutatása lehetővé vált. A két levéltári együttest 30 000 kötetes könyvtár egészíti ki. Az egészségügy speciális iratainak értékeléséről közöl részletes, elemző tanulmányt Marina Lienert a folyóirat 1986. évi 2. számában.

14 A kórházak és más egészségügyi intézmények dokumentumainak kezelése — azok speciális jellege és nagy mennyisége miatt — minden országban probléma. Az NDK-ban az öszszes levéltárban lévő iratanyag mennyisége 300 000 fm, a régebbi és még kurrens egészségügyi dokumentumok ugyancsak 300 000 fm-t tesznek ki. A nemzeti jövedelemnek kb. 5%-át fordítják egészségügyre és szociálpolitikára, aminek 10%-a az információt elősegítő költség. A levéltári iratokat azonban a kutatásnál és az információs bázis kialakításánál eddig kevéssé hasznosították. Tematikai szempontból az egészségügyi dokumentumoknál két csoportot le77