Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A keresztény párt és a katolikus egyház politikai útkeresése az 1930-as évek második felében / 47–63. o.

belső társadalmi reformot; ez a program jelenthette volna a totális törekvések konzervatív-katolikus-szociális alternatíváját.'

1 Griger törekvéseit azonban mind a főpapság, mind a legitimista arisztokrácia gyanakvással fogadták. Részint azért, mert a legitimizmust pártok feletti törekvésként kezelték, részint azért, mert nem látták összeegyeztethetőnek egy demokratikus és szociális reformprogrammal. A világgazdasági válság, a konszolidáció megbomlása, a különböző irányokba mutató útkeresések arra ösztönözték a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártot is, hogy kísérleteket tegyen a lényeg megtartása mellett a megújulásra, a modernizálódásra. Tegyük hozzá, hogy ennek eleve szűk kereteket szabott a püspöki kar és a rendszerhez illeszkedő egyház érdeke. A párt programjának újrafogalmazására az 1931. évi választásokat megelőzően került sor. Az agrárközgazdász Czettler Jenő egyetemi tanár fogalmazta meg annak lényegét, és mondta el 1931. május 31-i jászfényszarui képviselői beszámolóján.

c 2931 őszén a párt vezetése elhatározta, hogy az addigi zömmel „agrárirányzat" mellett kiépítik a „polgári irányban" való szervezkedést is. A polgári irányban való szervezkedés programját már csak a választások után, 1932. október l-jén hozták nyilvánosságra.

7 Az agrárirányban folyó szervezkedés számára megint csak Czettler dolgozott ki programot 1932 tavaszán, s ennek eredményeként napvilágot látott a párt külön agrárprogramja.

8 A keresztény párt az 1930-as évek elején bátortalan kísérleteket tett a városi dolgozó és kispolgári rétegek közötti térhódításra is. Ennek jegyében a párton belül a „munkás irányzat" is teret kapott. 1932 nyarán a párt keretei között megalakították a Keresztényszocialista Dolgozók Pártcsoportját, és nyilvánosságra hozták gazdasági és politikai programját.

9 Végül pedig 1934-ben kidolgozták a keresztény párt községi (törvényhatósági) programját is.

10 Ez azt jelentette, hogy a Wolff-féle párt mellett az országos keresztény párt is kísérletet tett mind a fővárosban, mind a vidéki városokban egy kommunális programmal a politikai térhódításra. Ezek a kísérletek azonban a programadáson alig tudtak túllépni. A városi szervezkedés továbbra is a keresztényszocialistákra és Wolffékra korlátozódott; a keresztény párt agrárius-legitimista és konzervatív jellege változatlan maradt. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt 1931 december végén lépett ki a kormányból, annak antiszociális gazdaságpolitikája miatt. Az új érát jelentő Gömbös-kormánnyal szemben először tartózkodó álláspontot foglalt el, majd annak totalitárius törekvései miatt 1933-tól ellenzéki platformra helyezkedett. Az 1935. évi választásokon a keresztény párt hagyományos szavazóinak nagy részét elhódította a kormánypárt, illetve részben a Független Kisgazdapárt. Az új parlamentben csak romjaiban visszakerült agrárius-konzervatív legitimista ellenzéki keresztény párt már nem tudott meghatározó befolyást gyakorolni a kormányzati politikára és a törvényalkotásra. így funkciója nagyrészt kimerült a korabeli ellenzék általános sorsában való osztozkodásban: a terméketlen kritika gyakorlásában. A Gömbös-kormány reformterveivel és diktatórikus törekvéseivel a legitimista alkotmányvédelem jelszavát állították szembe, de nem jutottak el a hatalom baloldali ellenzékével való konszenzusig. Az egyházi vezetés felismerve a politikai katolicizmus jelentéktelenné válását, 1935-ben megszervezte az Actio Catholica-í, amely a katolikus egyház „meghosszabbított karja" volt a világi társadalom, a közélet felé.

il Az AC formálisan politikamentes szervezet, az egyház része, tehát politikai funkciót nem vállalt. (Ezt egyébként sem tartotta a püspöki kar, de Róma sem kívánatosnak.) Az AC a közéletben és a hivatásrendi mozgalmakon keresztül érvényesítette a 49