Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - MÉRLEG - Szőcs Sebestyén: Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok. Bp., 1987. / 90–94. o.

igazgatás terén történő átalakuláshoz az elméleti előkészítő munka nem volt elégséges, nem volt alapos." (17. oldal.) De vajon a büntetőtörvénykönyvi javaslat azzal a céllal készült, hogy útmutatást adjon az 1848-ban bekövetkező változásokhoz? S a „reformnemesség" elmarasztalható és elmarasztalandó azért, mert 1843-ban nem látta előre, hogy mi történik majd öt év múlva? S Deák valóban azért vonult vissza a küzdőtérről, „mert a jogi forradalom elvetése után nem akart és nem is tudott a társadalmi forradalom előidézőjévé válni", és emiatt engedte át ,,a nemesi ellenzék vezetését Kossuthnak"? De hát mi az a „jogi forradalom", és vajon 1843-ban valóban megvívható lett volna akár a „jogi", akár bármely egyéb forradalom? És egyáltalán elképzelhető „jogi forradalom" „társadalmi forradalom" nélkül? És Deák valóban olyan öntudatos forradalmár lett volna, aki, miután tudta, hogy nem tud és nem akar forradalmat csinálni, átengedte a terepet annak, aki a „jogi forradalomnál" mélyrehatóbb változást akart előidézni? Hamarosan kiderül természetesen, hogy erről szó sem volt, s azt is megtudhatjuk: „Ha Deák nem marad meg a »jogi forradalom« keretei között, hanem vállalja egy esetleges társadalmi megmozdulás veszélyeit is, a felelős kormányzás gyakorlatának elvi tisztázása talán elkészült volna az adott történelmi pillanatra." (21. oldal.) Az előzményeket keresve talán arra lehetett volna rámutatni, hogy az 1843. évi büntetőtörvénykönyvi javaslat — csakúgy mint sok egyéb munkálat a 30-as és 40-es években — „objektíve" járult hozzá azoknak az elveknek a tisztázásához, amelyek a 48 tavaszán lehetővé vált konkrét cselekvéshez alapul szolgálták. A politika az egzigenciák tudománya, vallotta Kossuth és vele együtt alighanem a reformnemesek többsége, ez azonban nem jelentette azt, hogy nem a fentebb jelzett elvi alapon politizáltak, és így téves a szerzőnek az a megállapítása is, mely szerint „a magyar reformnemesség, amely Magyarországon a polgári átalakulás vezetőjévé szegődött, nem követelt teljesen új polgári parlamentáris alkotmányt, hanem a régi történeti alkotmánynak kívánt a gyakorlatban is érvényt szerezni, s olyan modern elemekkel kiegészíteni azt, mint közteherviselés, népképviselet, ősiség eltörlése, jobbágy viszony ok felszámolása, emberi jogok". Majd így folytatódik a gondolatmenet: „Nem a felépítmény jellegű alkotmány, hanem a gazdasági alap felől megközelítve ennek a harcnak a lényegét, a jobbágyfelszabadítás, közteherviselés nem szorosan az alkotmánnyal kapcsolatos törekvések közül valók, hanem az alkotmány bázisául szolgáló polgári fejlődést, a gazdasági-társadalmi átalakulást voltak hivatva előkészíteni" (11. oldal). Az itt leírtak mindenoldalú elemzésébe bocsátkozni nincs helyünk, a többszörösen ellentmondásos és a tényeknek meg nem felelő fejtegetés kapcsán csupán egy-két dolgot jegyeznénk meg. Az alap-felépítmény sémát elfogadva: ha „az alkotmány bázisául szolgáló polgári fejlődés", „a gazdasági-társadalmi átalakulás" kifejezések az alap változására utalnak, ebből nem következik-e (mégpedig szükségszerűen) a felépítmény változása is, amelynek a jogi szférában is minden esetben meg kell mutatkoznia? A jogi szféra változásának „sarkalatos törvényekben" történő rögzítését természetesen alkotmánynak is nevezhetjük, az elnevezés végül is lényegtelen; a változás enélkül is elvitathatatlan tény. És ha az úrbéri viszonyokat, valamint az ősiségét felszámolják, és bevezetik a közteherviselést, továbbá a törvény előtti egyenlőséget (nyilván az „emberi jogok" kifejezés kissé anakronisztikusán ez utóbbit jelzi), vajon nem beszélhetünk-e a gazdasági, társadalmi és politikai téren egyaránt gyökeres, tehát forradalmi fordulatról? És ebben az esetben, ha csak jogszabályokban rögzítetten is, vajon nem a feudális viszonyok polgáriakkal való felváltásának az igénye fogalmazódik meg? Ügy hiszem: igen; de nem csak megfogalmazódott, hanem a további cselekvés irányát is egyértelműen kijelölte. 91