Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - KILÁTÓ - Körmendy Lajos: A Gazette des archives 1986–1987-es évfolyamai / 81–87. o.

nak nincs még könyvtára, a tárgyalások évek óta húzódnak.) Ezek az intézmények egyébként kulturális centrumokká váltak, nagy tömegek látogatják őket, kiállításokat, koncerteket, előadásokat, konferenciákat rendeznek bennük, sőt pályázatokat írnak ki, és ösztöndíjakat adnak. Amint az a fentiekből kitűnik, az elnöki könyvtárakban nem csak iratokat őriznek. Van audiovizuális részlegük, ahol az elnökről készült fotók helyeztettek el (Kennedyről 115 ezer, Johnsonról több mint félmillió), valamint filmek, videofelvételek és magnószalagok. Ez utóbbiak között sok interjú és visszaemlékezés található, amit a Könyvtár munkatársai készítettek az évek során olyan jelentős személyekkel, akik kapcsolatban álltak az elnökkel. (Ez az ún. oral history, azaz a szájhagyomány útján terjedő „történetírás" — az amerikai kollégák kitűnően adaptálták az eredetileg a csak csekély írásbeli hagyománnyal bíró fejlődő országok számára kidolgozott levéltári-könyvtári módszereket.) A szorosan vett könyvtár könyvállományába gyűjtik egyrészt az elnök könyveit, másrészt a róla szólókat. A méretek érzékeltetésére álljon itt egy adat: Roosevelt bibliotékája 37 ezer kötetet tesz ki. A múzeumi részlegben az elnök életével kapcsolatos tárgyakat állítják ki. A kiállítás a leglátogatottabb, ez azért fontos, mert ez az intézmény jogosultságának legfőbb érve. A levéltár az intézmény legfontosabb része, ezt érdemesebb közelebbről is megvizsgálni egy példa segítségével. A Kennedy-levéltár iratanyaga a következő nagyobb részekre tagolódik: 1. Az elnök és a fehér házi apparátus iratai (900 ifm). 2. Elnökség előtti iratok (133 ifm). 3. Elnökség utáni iratok (részvétnyilvánítások, 393 ifm). 4. Személyes iratok (7 ifm). 6. Barátok, munkatársak, újságírók stb. iratajándékai, szövetségi hivatalok vonatkozó iratairól készült másolatok, mikrofilmek. A példa érzékelteti, hogy a levéltárba összegyűjtötték az összes, elnökre vonatkozó iratot. Ha ehhez még hozzászámítjuk a könyvtárat, az audiovizuális gyűjteményt és a múzeum kollekcióját, akkor láthatjuk, hogy a kutatók teljes anyagot kaphatnak az elnökről, az emberről és a legfőbb tisztségviselőről. Az iratok rendezése a Nemzeti Levéltár által kidolgozott terv szerint történik. A levéltárosoknak nincs nehéz dolguk, mert pontos előírások szabályozzák a működő elnöki hivatal iratkezelését, irattári rendjét. Johnson elnöksége óta a Nemzeti Levéltár egy levéltárosa dolgozik állandóan a Fehér Házban, aki beosztottjaival már a jövendőbeli levéltár kialakításán fáradozik (anyagot gyűjt a sajtóból, interjúkat készít távozó hivatalnokokkal stb.). A hivatal iratait több sorozatra osztják: 1. Tárgyi sorozat (az iratok túlnyomó többsége ide kerül). 2. Alfabetikus sorozat (nem hivatalos levelezés). 3. Titkos iratok. 4. Előzmények (ez a sorozat mindig a Fehér Házban marad). 5. Általános posta (ide tartozik az a több mint 1 millió levél, amit az elnök kap évente — mindre válaszolnak, általában típuslevéllel, ezekből egyébként 700 fajta van; 30 napig őrzik a leveleket, utána mintavétellel selejteznek). Az Egyesült Államokban sokan vitatják az elnöki könyvtárakat. Túl sokba kerülnek, és a szétszórtság akadályozza a kutatást. A költségek növekedését nem tudják megakadályozni, ennek részben oka a megnőtt adminisztráció is (Roosevelt alatt évente 1 millió oldalt termelt a központi apparátus, Nixon alatt már 6 milliót). A széttagoltságot széles körű kiegészítő mikrofilmezéssel csök85 l í.