Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - KILÁTÓ - Ress Imre: A Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 1985–86. évi kötetei / 78–80. o.

háborúkban és hosszú távra tervezett szövetsége a császárral arra irányult, hogy a várható spanyol örökségből Flandriát és Milánót biztosítsa a Wittelsbach-dinasztiának. — „II. József hosszú haldoklása" c. írásában Lorenz Mikoletzky a felvilágosult abszolutista uralkodó reformjait sajátos aspektusból, a betegség és politika kölcsönhatásában vetette vizsgálat alá. Az uralkodóház terjedelmes családi levelezése alapján II. József élete utolsó harmadának sietős reformjait, lázas tettvágyát többek között az uralkodó elhatalmasodó betegségéből fakadó pszichikai nyomásnak tulajdonítja, amely alatt — egyre rosszabbodó egészségi állapotával versenyre kelve — kísérelte meg számos elképzelését, sokszor minden előkészítés nélkül, valóra váltani. — Christoph Teppenberg a „történelem alulról" megközelítés újszerű metodikai eszközrendszerével a császári-királyi hadsereg legénységi állományának élelmezését követte végig a 19. század közepétől az első világháborúig. A csapatszolgálat nehézségi fokához igazodó kalóriaszükséglet egységesítése ellenére a ,,menázsi" összetétele mindvégig figyelembe vette a soknemzetiségű birodalomból verbuválódott legénység eltérő étkezési kultúráját, italozási szokásait és vallási előírásait. A már elfelejtett ételfajták szórakoztató felidézése mellett a tanulmány másik tanulságos hozadéka annak bemutatása, hogy még a militáris uniformizálás szükséglete mellett is lehetséges a másság nagyfokú tolerálása. — Kapcsolat- és tudománytörténeti adalékokkal szolgál Walter Hummelberger közleménye, amely ismerteti Rudolf trónörökös első tudományos életrajzírója, Oskar Mitis 1925ben Prágában kiadott cseh nyelvű tanulmánya születésének körülményeit a trónörökös prágai éveiről és a cseh nemzethez fűződő viszonyáról. — Erwin A. Schmidl terjedelmes írása a kettős monarchia dél-afrikai diplomáciai szolgálatának történetét dolgozta fel az első világháborúig. Az intézménytörténeti áttekintés után a tanulmány a bőséges konzuli anyag alapján az egyes tipikusnak számító életutak megrajzolásával szemlélteti a századforduló körül DélAfrikában viszonylag nagy számban megtelepülő osztrák, magyar és délszláv kivándorlók szerencsés és leleményes vállalkozásait, majd megpróbáltatásaikat a brit—búr háború idején. A fondismertetések közül Edith Wohlgemuth közleménye érdemel említést a századforduló konzervatív szellemű, nagyosztrák beállítottságú neves közírójának, a Budapesten született Theodor von Sosnosky hagyatékáról, amelyben többek között jelentős adatgyűjtemény található Görgey Artúr 1848—49-es tevékenységéről és az 1918—19-es magyar forradalmakról. — A barokk udvari kultúra teljes metszetének kutatásához nyújt nélkülözhetetlen segítséget Herbert Haupt több részre tervezett regeszta-publikációja, amelyben 1715-től folyamatosan tervezi közzétenni az udvari kamarai pénztárkönyvek művelődéstörténeti adatait. — Emellett mindkét kötetben folytatódik két korábban megkezdett levéltári segédlet, a Cillei-oklevelek regesztáinak és V. Károly politikai levelezése jegyzékének közlése is. A levéltári módszertani irodalmat Manjred Fink polemikus hangvételű dolgozata képviseli az 1984-ben létrehozott Köztársasági Levéltár profiljáról, illetékességi és gyűjtőköri feladatairól. Az Osztrák Állami Levéltár új taglevéltárának a szervezeti kiépülés időszakában kettős feladattal kellett megbirkózni. Egyrészt előkészítették a régi ágazati taglevéltárakban őrzött osztrák köztársasági (tehát 1918 utáni) fondok koncentrálását, másrészt sürgetően jelentkezett az 1945 utáni iratanyag átvételére az átmeneti levéltári funkciók és a gyűjtőköri illetékesség meghatározása. A gyűjtőköri illetékesség kérdésében rendkívül tanulságos az az eljárásmód, amellyel a központi levéltárat mentesíteni kívánják az 1945 utáni tömeges irattermelés következményeitől. Noha a Köztársasági Levéltár gyűjtőköri illetékessége elvben felöleli a szövetségi, azaz 79