Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - KILÁTÓ - Cova, Ugo: A Trieszti Állami Levéltár (L'Archivio di Stato di Trieste) / 70–77. o.

A kereskedelmi forgalom szempontjából Trieszt decentralizált volt, viszonyítva Fiuméhez és összehasonlítva a magyar és horvát belső területekkel, ezért hiányoztak a kapcsolatok közvetlen szálai, melyek könnyen összeköthették volna a trieszti kikötőt az említett területekkel. A Trieszti Állami Levéltárban őrzött fondokban fellelhetők a Magyarországgal való kapcsolatok jelei. A leglényegesebb adatok azokra a rövid időszakokra vonatkozóan találhatók, amikor Fiume az osztrák Tengerparti tartomány része volt. A tartomány fővárosa Trieszt volt, mely így az állam tartományi szerveinek székhelye. Az intézményi rendszer ilyen felépítésének következtében másodfokon Fiume város gazdasági és kereskedelmi életére vonatkozó hatósági döntések a Triesztben levő állami szervek útján születtek. Az első időszak, melyben Fiume az osztrák Tengermellékhez tartozott, egybeesik a Tengermelléki Kereskedelmi Ügyigazgatóság (Intendenza Commerciale per il litorale, 1748—1776) létrehozásával és fennállásával.

6 A tartományi székhelyen, Trieszten kívül az osztrák Tengermellékhez tartoztak még olyan, az Adriai-tenger szemközti partján fekvő helységek, melyek nem alkottak egymással területi egységet, mivel a Velencei Köztársasághoz tartozó, különböző zónákban feküdtek: Aquileja, Fiume, Buccari (Bakar), Portore (Kraljevica), Segna (Zengg, Senj), Iablanizza (Jablanac) és Carlopago (Karlobag). A kormány helyi szerve Fiúméban (Luogotenenza capitaniale — Városkapitány helytartósága) 1748-tól 1776-ig a trieszti Kereskedelmi Ügyigazgatóságtól függött. Kevéssel az Ügyigazgatóság feloszlatása előtt Fiumét a horvát királysághoz, s így a magyar koronához csatolták, miközben a többi tengerparti helységek a katonai Határőrvidék igazgatása alá kerültek.

7 1779-ben Fiume „corpus separatum"-má vált, szintén a magyar korona fennhatósága alatt. Logikus tehát, hogy 1748 és 1776 között a Kereskedelmi Ügyigazgatóság repertóriumában felbukkannak különböző, a Magyarországgal való kereskedelemmel kapcsolatos adatok, s ezek épp úgy vonatkozhatnak a fiumei kikötőre, mint a triesztire, továbbá a tengerpart más, kisebb kikötőire. Előrebocsátva, hogy a magyar korona országaival való kereskedelmi kapcsolatok jelei az Ügyigazgatóság sok levéltári egységében fellelhetők, kiemelek ezek közül néhány egységet (filze),

8 melyek a többinél jelentősebbnek tűnnek. A tárgyalandó iratkötegek közül meghatározóan nagy számban találhatunk a magyar gabonafélék exportjára vonatkozóakat. Miközben a fiumei gabonaexport a horváttal állt versenyben, a trieszti versenytársa a Stájerországból, Krajnából és Karintiából származó gabona volt (315., 345., 350. köteg, 1765—• 1775). A 345. köteg táblázatokat tartalmaz a trieszti, fiumei és a zenggi kikötőkön keresztül bonyolódott magyar gabonaforgalom mennyiségi adatairól (1766-tól 1767-ig). A 351. kötegben hasonló táblázatok vannak a trieszti szabadkikötő havi gabonaimportjáról (1770—1775). Ezekből kiderül, hogy összehasonlítva a más osztrák tartományokból érkező mennyiséggel, a magyar korona országaiból származó gabona túlsúlyban van. A magyar búzának csak egy kis része érkezett Triesztbe tengeri úton Fiuméből. Különös érdeklődésre tarthatnak számot azok a kötegek, amelyek kifejezetten a Magyarországgal való kereskedelemre vonatkoznak (355—359. köteg, 3611—362. köteg, 1758—'1775). Bőségesen találhatók itt jelentések, vélemények és becslések egy, az Adriai tengerpart és Magyarország között jó kapcsolatot teremtő útépítés problémáiról. A legkedvezőbb a Karolina út volt, mely Fiúméba vezetett. A kötegek nem mellőzik a Kulpa és a Száva kereskedelmi forgalmának fejlesztésével kapcsolatos terveket és munkákat sem. A magyar búzát a tengeren át elsősorban a kis olasz államokba szállították, de az eljutott Levantéba és más földközi-tengerparti területekre is. Különösen aktív volt a 74