Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - HÍREK - Albrechtné Kunszeri Gabriella: Kutató- és fejlesztő munka az Országos Levéltár Anyagvédelmi Osztályán / 104–109. o.

folyamatot, tehát a már savas, vagy savasodásra hajlamos papírokat akkor is savtalanítani kell, ha laminálják őket. Ezen kísérleti eredmények lapján az Országos Levéltár műhelyeiben az utóbbi években rendszeressé vált a savtalanítás. A többféle savtalanító oldat közül az adott körülmények között leginkább megfelelőt kell kiválasztani. Olcsósága és könnyű elkészíthetősége miatt a félig telített kalciumhidroxid oldat a leginkább ajánlott vizes közegű savtalanító szer. A vízre érzékeny tintákat és festékeket hordozó papírok savtalanítása metilalkoholos báriumhidroxid oldattal, vagy a tömeges kezelésre használt, ugyancsak metilalkoholos metil-magnéziumkarbonát oldattal végezhető. Ez utóbbi vegyszer hazánkban nem kapható, ezért laboratóriumban kellett előállítani. Egyes lapokat ráporlasztással lehet vele savtalanítani, azonban a tömeges kezeléshez igen drága, különleges berendezés kell. A savassággal, savtalanítással kapcsolatosan több ellenőrző mérés adataival számszerűen sikerült kimutatni, hogy a jó minőségű famentes papír is savassá válik erősen savas papírral érintkezve, mert a savgőzök egyikből a másikba átvándorolnak. Jelentős különbség volt mérhető egy 70 éves, újságlapokat is tartalmazó kötet lapjainak külső és belső részein. A fénynek kitett, tehát gyorsabban öregedő, ennek következtében erősebben savasodó helyen 1,1-del kisebb pH-értéket, azaz kb. tízszeres savasságot lehetett mérni. 5. Segédanyagok vizsgálata A különleges követelményeknek megfelelő ragasztó és fixáló anyagok problémája visszatérő kérdés a restaurálási gyakorlatban. A leglényegesebb elvárások velük kapcsolatban, hogy hatásosak, időállóak és szükség esetén eltávolíthatóak legyenek. A rendelkezésre álló anyagok egyike sem univerzális, csak meghatározott esetekben alkalmazhatóak, ezért állandó feladat az újabb szerek felkutatása, beszerzése és kipróbálása. A régebben használt és újabb ragasztófajtákkal végzett kísérletek alapján a valamilyen okból (pl. elszíneződés) nem használható termékeket sikerült kiszűrni. A pauszpapírok restaurálása során az egyik, problémát jelentő feladat az elöregedett, megsárgult gyanták kioldása. Erre a célra az etilalkohol a legalkalmasabb, ez azonban azon kívül, hogy tűzveszélyes, az íróanyagok egy részét is oldja. A gyanták eltávolítására tehát más oldószereket kellett keresni. Sikerült olyan oldószersort összeállítani, amelynek tagjai különböző oldhatóságú íróanyagok esetén is használhatók a gyanta kivonására (pl. kloroform, aceton, etilacetát). A márvány papír festés hagyományos technológiáját felelevenítő próbálkozások is folytak az Országos Levéltár restauráló műhelyében. Ilyen papírok Magyarországon kereskedelmi forgalomban nem kaphatók, ezért korábban az Országos Levéltárban nem volt lehetőség használatukra. A festéshez a szakma által legmegfelelőbbnek tartott karragén moha és keményítő alappal dolgozva az utóbbi bizonyult jobbnak. A könyvkötő- és restauráló bőrök festése is nehéz feladat műhelykörülmények között, hiszen a jól bevált gyári technológiák egy-egy kis darab esetében nem alkalmazhatók. Tartós festést szinte lehetetlen házi módszerekkel elérni. A jobb eredmény érdekében végzett számos próbálkozás (vegyszeres és mechanikai felületkezelések) a rendelkezésre álló krómos cserzésű, nagyon tömör felületű bőrön csak mérsékelt sikert hozott. Tartós festést lehetett elérni az újonnan beszerzett növényi cserzésű bőrökön a Sandoz cég speciális festékével, utóbbi beszerzése egyelőre nem megoldott. 108