Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - HÍREK - Gecsényi Lajos: Az Osztrák Levéltáros Szövetség szakmai tanácskozása / 97–98. o.

Az Osztrák Levéltáros Szövetség szakmai tanácskozása Az osztrák levéltáros közvéleményt foglalkoztató legfontosabb kérdéseket, a hozzászólásokban felvetett.gondokat hallgatván, akár Magyarországon is érezhette magát a vendég az Osztrák Levéltáros Szövetség 21. alkalommal megrendezett szakmai tanácskozásán, a Salzburg tartománybeli Radstadtban. A szeptember 13—15. között tartott „Levéltári Napok" központi témája a levéltáros és a kutató, pontosabban szólva a levéltári anyagot használó polgár kapcsolata volt, ami természetesen széles megvilágításban került a résztvevők elé. A kutathatósági határidők, a kutatási korlátozások, a személyiség- és adatvédelem, a kortörténeti kutatások előbbiekből következő nehézségei, a családtörténeti kutatók számának növekedése, a levéltárak „közművelődési" munkája — ezek voltak a meghatározó napirendek témái. S anélkül, hogy ez külön napirend lett volna, újra meg újra visszatért a levéltári törvény hiányának gondja. Megnyitó beszédében ezt hangsúlyozta a politikus, Dr. H. Katschtaler salzburgi tartományfőnök is (végzettsége szerint maga is történész), aki nemcsak a levéltári törvény mielőbbi kidolgozását sürgette, hanem az önálló levéltárosképzés szövetségi szintű megoldását, tanfolyamok szervezését a számítógépek használatáról, a restaurálásról, konzerválásról. A kutathatóság és az adatvédelem, személyiségvédelem problémáiról öszszefoglalóan Fridolin Dörrer egyetemi tanár, a tiroli tartományi levéltár ny. igazgatója (Innsbruck) szólt információgazdag előadásában. Kiemelte, hogy a kutatási időhatárok jogszabályi egységesítésének hiánya miatt a levéltárügyben a szokásjog lett a meghatározó. Mindössze két tartomány van (Tirol és Felső-Ausztria), ahol helyi kormányzati döntések rögzítik a kutatási szabályokat, másutt részszabályozások, alacsonyabb szintű döntések vannak érvényben. Általánosnak mondható azonban az 50 éves kutathatósági határidő. (Miközben a szövetségi Osztrák Állami Levéltárban 30 éven túl már elvben lehetséges a tudományos kutatás, a korlátozás alá eső — honvédelmi, külügyi, biztonságpolitikai stb. — ügyek kivételével.) Dörrer hangsúlyozta, hogy a személyi adatokat tartalmazó iratokat és a többi levéltári anyagot el kell különíteni, miután a személyiség- és adatvédelem meghatározóbb alapelv a tudományos kutatás szabadságánál. A történész nem határozhatja meg — vélte —, hogy milyen forrásokat kell a rendelkezésére bocsátani. Ezt a felfogást erősíti meg az a helyzet, hogy az osztrák alkotmánybíróság, amely két alkalommal tárgyalt a kutatási engedély megtagadása miatt tett panaszt, mindkét esetben elutasította azokat. A referátumot további adatokkal egészítette ki F. Haider professzor, a linzi felső-ausztriai tartományi levéltár főmunkatársának előadása. Ö sorra vette a szövetségi és tartományi, illetve városi és egyetemi levéltárakat, bemutatta az egyes helyeken érvényesülő gyakorlatot. Eszerint az előírt határidőn belül keletkezett iratokat a tudományos kutatók — s csak ők — különleges engedéllyel használhatják. Ezt a levéltár-igazgató előzetes javaslata alapján, a különböző hatósági fórumokon (tartományi főnökség, polgármester stb.) adják meg. Az adatvédelmi előírások betartásáról (egyes helyeken kijegyzett adatok felhasználás utáni megsemmisítésére) mindenütt kötelezvényeket kell aláírni. 97