Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - HÍREK - Bősze Sándor: Levéltári Napok 1989: Vas Megyei Levéltár, 1989. április 24. / 91–94. o.

gítségével helyezte el: a nemzetségi-családi közösségben, a saját korának tár­sadalmában és a hétköznapok életmódjában. A megye különböző típusú történelmi személyiségeinek bemutatása Wirth Zsuzsanna élvezetes előadásával kezdődött, aki Kanizsai Orsolya (1521— 1569?), a magyar középkor egyik nagyasszonyának életét vázolta fel. A tanárnő a Magyar Levelestár nemrégiben kiadott missilisei segítségével rekonstruálta Nádasdy Tamás feleségének hétköznapjait. Bariska István egy hadvezér, Hadik András (1710—1790) karriertörténe­tét elemezte. A kőszegi levéltár vezetője a köznemesi származású katona sor­sát a III. Károly, illetve Mária Terézia alatt a hadügyről, a katonai vezetők kiválasztásáról vallott felfogás változásaiba illesztette be. Az előadó néhány fontos hadszervezési kérdés, egyebek mellett a huszárságnak, mint csapatnem­nek európai szintű felértékelődésének tisztázásával magyarázta Hadik gyors emelkedését. Az ifjút a család katonai hagyományai ellenére először papnak, majd jogásznak szánta. A fiatal Hadik végül is 22 éves korában a legalacso­nyabb tiszti ranggal belépett a hadseregbe, ahol másfél évtized múltán már ezredtulajdonos lett. A 45 éves korára tábornoki rendfokozatot elért katona olyan szervezői képességekkel rendelkezett, melyek a polgári pályán is nagy karrierre predesztinálták volna. Berlin híres megsarcolását követően a biro­dalmi lovasság, aztán hadtest-, majd hadsereg-, 52 évesen pedig szászországi fősereg parancsnoki beosztások után a Birodalmi Hadi Tanács (Hofkriegsrat) elnöke lett. Hadik politikai karrierje kiteljesedésének legnagyobb hatású tette a siculicidiumot követően menekülő székelyek letelepítése volt. Feiszt György levéltárigazgató-helyettes Walder Alajos (1856—1904) épí­tészről tartott referátumot. Walder személyében nemcsak Szombathely arcu­latának egyik fontos kialakítóját, hanem egy vállalkozó embert is megismer­hettünk. Az 1880-ban Hauszmann Alajos műegyetemi tanár építésvezetője­ként Szombathelyre került fiatalember a városháza, a színház, a: vármegyeház átalakítása és még számos építkezés irányításával kezdte tevékenységét. Ké­sőbbi vállalkozói, tervezői és kivitelezői munkájának hátterét pedig a tégla­gyár alapításával teremtette meg. Walder alaposan kivette a részét a város társadalmi és kulturális életéből is. Számos egyesület tudhatta tagjai sorában. 1899-ben a múzeum alapkőletételénél 1 millió téglát adományozott a Kultúr­egyesületnek. Két előadás is bizonyította, hogy — ha megvoltak a társadalmi igények és feltételek, vagyis ha hagyták dolgozni, és ezért legalább erkölcsileg meg­becsülték, akkor — a pedagógusok az oktatói tevékenységen túl a helyi tár­sadalom és kultúra komoly alakítói, szervezői lettek. Baloghné Lasics Judit levéltáros Péterfy Sándorról (1841—1913) szóló előadásából egy olyan egyéni­séget ismerhettünk meg, aki elsősorban tanár- és tanítótársai sorsának javí­tásán dolgozott. Kondicsné Kovács Éva tanárnő Pavetits Manó (1878—1959) körmendi polgári iskolai tanár életútját mutatta be. Személyében a szó igazi értelmében vett művész-tanár arca jelent meg. Óraadóként az inartanonc-is­kolában is tanított. Sokat tett a polgári iskolán belül a diákok, a falakon kívül pedig a település lakóinak zenei kultúrájáért. Pavetits a város közéletébe is bekapcsolódott. Az önkéntes Tűzoltóegylet parancsnokaként teljesen megre­formálta a település tűzrendészetét. Vas megye történelmi arcélei között jelentős szerepet vívtak ki maguk­nak a papság legjobbjai is. Sül Ferenc esperes Szombathely első megyés püspö­kének, Szily Jánosnak (1735—1799) életútjáról beszélt. Kiemelte, hogy az ifjú szeminarista itáliai diákként egész életét meghatározó módon került kapcso­latba az antik művészet emlékeinek feltárásával. Esetében a barokk egyéni­92

Next

/
Thumbnails
Contents