Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - Ujváry Gábor: Egyetemi ifjúság és katolicizmus a "neobarokk társadalomban": adatok a Foederatio Emericana történetéhez / 51–63. o.

Az Emericanában kínosan ügyeltek az „úri jómodor" betartására. Régi illemszabályokat újítottak föl, s még a báli meghívókat is körültekintően állították össze, hiszen „egy-egy név kimaradása, vagy meg nem felelő helyre kerülése felesleges sértődésekre adhatna okot".

19 Szertartásrendeket készítettek az egyesületi élet szabályozására, aprólékos utasításokat adtak a különböző összejövetelek megtartásához.

20 A curia — a corporatiók ifjúsági tagozata — ülésein pl. „mélyreható világnézeti képzés" keretében beszélték meg az emericanás problémákat. Hogy ez a gyakorlatban mit jelentett, azt élesen megvilágítják a curiák „szokásrendjei". A Sophiana corporatio curiájának — a többi corporatióéhoz hasonló — szokásrendje szerint az ülés megnyitása után az ifjúsági vezető „Imádkozzunk!" parancsot adott, mire a curia állva szavalta el a „Magyar Hiszekegyet". A hivatalos ügyeket tárgyaló officiumot követően a curia serlegéből „komoly poharat" — félliternyi bort — ürített ki valamelyik levente. A fidelitás, azaz a vigadozás alatti italozás különböző módozatainak leírásában — ez teszi ki az egész szokásrend több mint kétharmadát! — roppant leleményes a szabályzat. Gyaníthatóan gyakori volt a szándékos szabálysértés, hiszen a „fidelitás alatti tévedések mindenkor korrigálandók: rövid, hosszú korttyal, esetleg súlyosabb tévedésnél ex-szel". (A kortyok természetesen borban értendőek!) Ezenkívül a szimpátia megvallásaként „szimpátia pohár", vidám történetek elmesélésekor „víg pohár", de „szomorú pohár" és egyéb alkalmakkor lehajtott poharak is gazdagították a curia itallapját. „A szigorú katolikus formák közötti vigadozás sem nélkülözhette azonban a „mélyreható világnézeti képzést", amely abban nyilvánult meg, hogy a „Trianon!" parancsra mindenki fölállt, „s magábaszállva gondol[t] arra a nagy tragédiára, amit... ez a szó jelent".

21 Valószínűleg szintén erősen támogatta Magyarország revíziós törekvéseit az Emericana közgazdász blokkjának 1937. áprilisától bevezetett s hetenként megtartott emlékezése, melyben a „Nemzeti Hiszekegy" elmondása és a „Mementó Trianonis" felszólítás után Kossuthot idézték: „Eltiport nemzet újjászülethetik, de öngyilkos nemzetre nincs feltámadás."

22 A curiális ülések „poharai" és a Trianonnal szembeni „heroikus és önfeláldozó" küzdelem ellenére az Emericana ifjúságának megmozdulásai és felvonulásai — éppen a szabályozott formák betartásával — igen rendezettek, fegyelmezettek és népesek voltak. Az Emericana vezetőinek híradásai, a corporatiók rendszeres jelentései — az előbbiekben elmondottak szerint nem véletlenül — rossz hangulatról, elcsüggedésről, sőt a 30-as évek végétől már válságról tudósítanak. Kalmár János, az Emericana című folyóirat főszerkesztője és a cancellária akkori igazgatója, 1942-ben 55 corporatióról készített összefoglalót. Mindössze hat corporatióról volt jó véleménye, a többinél igen sok hiányosságot regisztrált — az ügybuzgalom és az adminisztráció hiányától a corporatiók működésképtelenségéig. Ennek alapján öt corcopario teljes megszüntetését, kilenc corporatio elnökének leváltását és több tagnak az Emericanából való kizárását javasolta.

2,3 Bár az Emericana szervezeti keretei 1944-ig fokozatosan bővültek — 1944 elején találkozunk a legtöbb corporatióval! —, s a taglétszám is állandóan emelkedett, az elerőtlenedés és a felbomlás jelei is világosan fölismerhetőek. Szinte teljesen eredménytelenül próbálkoztak a visszacsatolt területeken az Emericana szervezésével. (Az ottani magyarság ragaszkodott a még kisebbségi sorsban vállalt, s ezért többszörös kötőerejű egyesületeihez.) De a korábbi „csonkaországban" élő fiatalokat is inkább taszította, mint vonzotta, hogy kiútkeresésükkel, társadalom jobbító törekvéseikkel szemben a Vezérség — a régi formákhoz ragaszkodva — az egyesületen belüli kisebb reformokat sem engedélyezte.

24 57