Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - Ujváry Gábor: Egyetemi ifjúság és katolicizmus a "neobarokk társadalomban": adatok a Foederatio Emericana történetéhez / 51–63. o.

sietett és elhamarkodott — vallásellenes döntése pedig tovább rendítette addigi pozícióikat. A keresztény egyházak vezetői e számukra rendkívül káros folyamat megállításáért és visszafordításáért látták elengedhetetlennek az ellenforradalmi rendszer politikájának és ideológiájának támogatását. Másrészt a politikai vezetés is számított az egyházak segítségére: a konszolidációt csak az ország lakosságának döntő hányadát kitevő hívők megnyerésével lehetett elérni. A katolikus egyházat ősi szervezete, szabályozott és koncentrált belső felépítése, kulturális és gazdasági súlyának gyarapítási vágya és politikai céljai egyaránt a konzervatív vagy reformkonzervatív, a „keresztény-nemzeti" irányzatokhoz kötötték. E szellemben — a „társadalmi rend és béke" megőrzésének érdekében — kívánták az egész katolikus társadalmat, különösen az ifjúságot nevelni, szervezni és irányítani. „Az ifjúság szemefénye volt és marad is mindig az egyháznak — szögezte le a magyar katolikus püspöki kar 1941. október 8-i pásztorlevele. — ... A katolikus ifjúsági szervezetek soraiban nagy erő rejlik nemcsak a keresztény világnézet, hanem a nemzeti szellem számára is."

1 E nagy erő megfelelő kiaknázására alakult a Foederatio Emericana, a két világháború közötti Magyarország egyik legnagyobb és legbefolyásosabb ifjúsági és társadalmi szervezete is. Tóth József, az Emericana szellemi arculatának egyik megteremtője szerint az egyesület 1921-es megszületése egyenes következménye volt annak, hogy a világháború előtti liberalizmus és „a racionalisztikus anyagelvűség tanainak terjedésével aránylagosan csökkent a kereszténység, főleg a katolicizmus befolyása a társadalmi és közéletre." Csak a vesztett háború, a forradalmak és Trianon hozták meg a késői „nagy feleszmélést": ebből és „az egyetemi polgárság felbuzdulásából pattant ki a jelszó: vissza a kereszthez, vissza a valláshoz, vissza a szentistváni örökséghez, a katolicizmushoz. E gondolatból született a Foederatio Emericana", a „20. század lovagrendje", a „magyar kishitűség, szalmaláng negációja", melynek fő célja a „katolikus szellem restaurálása" volt.

2 Az egyetemi és a főiskolai hallgatók 1918—1920 között szervezett egyesületei lényegesen különböztek a dualizmus korának főiskolai egyesületeitől. Az 1870-es évektől ugrásszerűen gyarapodott az egy-egy főiskolára vagy egyetemre kiterjedő s ezek fegyelmi hatósága alá tartozó — ún. kebelbéli — ifjúsági egyesületek száma. E szakmai vagy világnézeti alapozású tömörülések azonban inkább csak asztaltársaságok voltak, melyeknek az együttmulatás és némi karitatív munkálkodás mellett bálok megrendezése vált szinte elsőrendű feladatává. Ezzel szemben az 1918—1920 között alakult egyesületek általában több főiskola ifjúságát fogták össze, országos hatáskörűek és elsősorban politikai jellegűek voltak. A Piros-Fehér—Zöld Blokk, az „egyetemi zászlóaljak", az ezekből szerveződő bajtársi szövetségek és a különböző irányzatokat egyesítő Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége mind-mi-d aktívan politizálva és keresztény jelszóval indultak útjukra, akárcsak a „tisztán világnézeti alapokon álló" ifjúsági szövetségek, így a Magyar Katolikus Főiskolai Diákszövetség és az Emericana is. (Természetesen ezek sem maradhattak mentesek a politika kihívásaitól, hiszen az őket irányító egyház közvetve részt vett az ellenforradalmi rendszer kialakításában, majd a megszilárdult hatalom gyakorlásában.) A katolikus főiskolai egyesületek csaknem fél évszázados múltra tekinthettek vissza Magyarországon. Az 1919 előtt is működőek — a Szent Imre Körök, a Mária Kongregációk, a kollégiumi és önképzőkörök, a novendekpapok szervezetei, a Szent Imre Kollégiumok (összesen 33 egyesület) — 1921 novemberé52