Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - Kalmár János: III. Károly és Magyarország 1711-ben / 44–50. o.

azonban III. Károly 1711 utáni, immáron tényleges magyarországi uralkodására — főként annak kezdetén — hatással lehettek. A csupán mozaikszerű, vázlatos képen az esetlegességek dacára is kirajzolódnak bizonyos körvonalak. Többek között az, hogy III. Károlyban 1711-ben kétségkívül élt némi gyanakvás a magyarokkal szemben. S ez aligha csodálható, hiszen e szemléletet részint elődei örökíthették rá, de ifjúkora bécsi udvari körei, olvasmányai,

35 meg a távollétében .lezajlott Rákóczi-szabadságharcról a császár környezetéből szerzett értesülései egyenként is konzerválhatták benne. A dinasztiája elleni „lázadásért" azonban nem fűtötte bosszúvágy. Éppen ellenkezőleg. Igyekezett számba venni azon indítékokat, melyekért a központi kormányzatot terhelte a felelősség, s a távolból is ezek azonnali korrekciójára intett. A maga részéről pedig már előre félreérthetetlen lépéseket tett az ország alkotmányos kormányzása érdekében. Vitathatatlan persze, hogy mindezek hátterében — fő-, vagy mellékszereplőként — a dinasztikus céljai szempontjából mérlegelt külpolitikai helyzet tetten érhető motiválóként volt jelen. Addigi spanyolországi uralkodói tapasztalatai, ottani tevékenysége és 1711 után kezdődő magyarországi kormányzása alapján azonban feltételezhető, hogy nem kizárólagosan ez alakította ki benne hazánkkal kapcsolatos állásfoglalását. Bárhogyan történt is, a jövő számára az eredmény mindig lényegesebb az indítéknál. S a későbbiek felől nézve, a szatmári béke történelmünkben nem pusztán lezárása volt a Rákóczi-szabadságharcnak, hanem átvezető kapu is az országnak a XVIII. században végbement kiegyensúlyozott fejlődéséhez.

36 Az addigi erőszakos Habsburg kormányzati módszerek 1711 utáni részbeni megváltozása, a rendi érdekeknek az adott társadalmi keretek között legalább a szükséges mértékig való figyelembevétele nélkül azonban aligha lett volna az.

37 JEGYZETEK 1 Arneth, Alfréd: „Eigenhándige Correspondenz des Königs Kari III. von Spanien (nachmals Kaiser Kari VI.) mit dem Obersten Kanzler des Königreiches Böhmen, Grafen Johann Wenzel Wratislaw" In: Archív für Kundé Österreichischer Geschicht-Quellen [Wien] XVI., 1856, 5—6. 2 Dietrichstein gróf Károly királyhoz írott levelei a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv (a továbbiakban: HHStA) Grosse Korrespondenz, 72 Conv. b. csomójában találhatók. 3 Lukinich Imre: A szatmári béke története és okirattára — Fontes históriáé Hungaricae aevi recentioris (Budapest, 1925), 117—118. és Arneth: i. m., 7. 4 Mémoires du Prince Frangois II Rákóczi sur la guerre de Hongrie depuis 1703 jusqu'á sa fin. Kiadta: Köpeczi Béla és Kovács Ilona. — Archívum Rákóczianum III/I. (Budapest, 1978), 135. lap 13—16. sora és 9. sz. lábjegyzete. Vas István fordításában magyarul: [... ] herceg — mondta nekem [ti. Wratislaw] — ön megbízik Franciaország ígéreteiben, pedig ez az ország azoknak a fejedelmeknek a kórháza, akiket szerencsétlenné tett szavának és ígéreteinek megszegésével. Ön Is ezeknek a számát szaporítja majd és ott is hal meg egyszer." Uo., 377. 5 Lukinich: i. m., 53. 6 Uo., 118., 122. és 124. 7 Arneth: i. m., 147. 8 Ti. Pálffy János leánya, Mária Anna és a néhai I. József közti, a régensnő által szégyenletesnek ítélt viszony miatt. Lukinich: i. m., 118—120. 9 Arneth: i. m., 160—161. 10 Lukinich: i. m., 125. 11 Egy átfogó jellegű beszámolót közöl Lukinich: i. m. 393—397. 12 Kállay István: „Adatok a Rákóczi-szabadságharc végnapjainak történetéhez" In: Levéltári Közlemények [Budapest] XXXIII., 1962/3—4., 4. sz. irat, 143. 13 HHStA Spanien Hofkorrespondenz. Karton 12, Mappe 68, fol. 2r. 48