Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - Hargittai Emil: Katonai egyházi szervezetek iratanyaga a Hadtörténelmi Levéltárban / 32–43. o.

mási Levéltár, Evangélikus Országos Levéltár és a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár.) A katonai lelkészi szolgálatról rendeleteket és feljegyzéseket még levéltárunk I. 28. fondjában találunk. A fond iratainak jelzete a fondszámból, az alcsoport rövidített jelzéséből (Rk., Prot, Izr.), az őrzési egység (doboz, könyv), valamint az irat számából áll. (PL: VI. 35. Rk. 1/25., segédkönyvnél pedig VI. 35. Rk. 5. VI. 36. Egyházi szervezetek anyakönyvei 1143—1946 A fondba azoknak a császári-királyi (cs. és kir.) magyar és m. kir. alakulatoknak anyakönyvei kerültek besorolásra, amelyek 1743—1946-ig hadrendben voltak. A fond tartalmilag — a tábori főpapi hivatal, — a m. kir. honvéd hadtestek, — a katonai lelkészi hivatalok, — a cs. k. (cs. és kir.) és m. kir. gyalog- és huszárezredek és szakcsapatok, — a helyőrségi, csapat- és tartalékkórházak, — a II. világháborúban működő hadikórházak, valamint — a katonai akadémiák, nevelőintézetek és iskolák anyakönyveiből áll. Az anyakönyvi bejegyzések a keletkezés korának megfelelően, latin, német és magyar nyelven történtek. A fond darabszámban (585 db anyakönyv) és tartalomban igen gazdag. Néhány megjegyzés az anyakönyvek formai és tartalmi vonásaihoz: Az anyakönyvek vezetése 1774-ig nem volt egységes. A katonai lelkészek a történésekre vonatkozó bejegyzéseket csoportosítva (szü)etések-keresztelések, házasságok, halálozások), de leíró módon vezették. 1774-ben áttértek a rovatos (fejrészes) vezetésre, amely csak a legszükségesebb adatokat tartalmazta. Ez a változtatás — bár korszerűsítette az anyakönyvek vezetését — szegényebbé tette az anyakönyvek tartalmát. A leíró módszer lehetőséget adott az esetek bővebb, ezen belül a körülményekre és a személyekre vonatkozó más ismeretek leírására is. 1816-ban az előbbinél bővebb fejrész jelent meg, amit a lelkészek ideiglenesen fogadtak el, ugyanis 1820. körül visszatértek a régebbi formátumra. Végleges nyomtatott anyakönyvi űrlappal 1825-től találkozunk. A gyakori helyőrségváltoztatás, de rnég inkább a hadjáratok idején a lelkészek „kézi anyakönyv"-et vezettek, melynek adatait később, amint mód nyílt rá, beírták az állandó anyakönyvbe. A kézi anyakönyvekben a lelkészek bejegyezték azokat az egyházi és állami rendéleteket is, amelyekre naponta szükségük lehetett. Meg kell említeni azokat az ezredanyakönyveket is, amelyek elkülönített „Justificationes" (kivégzettek) részében bejegyezték azoknak a katonáknak az adatait, akiket valamilyen bűncselekmény miatt halálra ítéltek és kivégeztek. Az adatok között szerepelt többek között a bűncselekmény megnevezése és a kirótt halálbüntetés módja. Ez az anyakönyvi gyakorlat a csapatoknál nem vált általánossá. Mint kuriózumok, említést érdemelnek a II. világháború végén készült, haditérképek hátlapjára írt szükséganyakönyvek. Az anyakönyvek többségében a bejegyzések német nyelvűek. A XVIII. századiakban néhány latin nyelvű beírással is találkozunk. 1918-tól az anyakönyveket magyar nyelven vezették. 41