Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - Kovács Béla: A Heves Megyei Levéltár új épületegyüttesének kialakítása / 22–31. o.

A raktárak átalakítása és az eszmei rend kialakítása 1978 végére fejeződött be. Ekkor 2846 fm anyagot őriztünk. Jelentősebb raktári férőhelyhez nem jutottunk, mert négy raktárhelyiséget kutatóteremnek és irodáknak rendeztünk be. Nem is okozott volna ez gondot, ha a levéltár új helyen történő elhelyezése előzetes terveink szerint alakult volna. Amikor azonban kiderült, hogy csak 1985-re remélhetjük az új levéltár megépülését, áthidaló megoldást kellett keresnünk. 1980-ban Egerben (a Kossuth Lajos u. 8. szám alatt) a posta régi telefonközpontjának két helyiségét, majd Heves községben egy régi mozitermet tataroztattunk, s így az egri raktárban 800, Hevesen 2000 fm raktári férőhelyet alakítottunk ki. 1981-ben 1760 fm anyagot gyűjtöttünk be, elsősorban a különböző szintű tanácsoktól. A két szükségraktár csak ideiglenes tárolásra volt alkalmas, érdemi levéltári munkát szinte alig lehetett ezekben végezni, holott a zömében selejtezetlen anyag ezt szükségszerűen megkövetelte volna. Helyzetünket még nehezítette az is, hogy Hevesen olyan anyagot őriztünk, amelyben viszonylag sokat kellett ügyviteli érdekből kutatni, s az itt végzendő selejtezési-rendezési munkák megszervezése is gondot okozott. 1984 tavaszára már ismét reménytelennek látszott a helyzet. Az egyre romló pénzügyi feltételek miatt — talán szerencsénkre — 1982-re nem készült el a PEVA-technológiához igazodó kiviteli terv. A beruházások csökkenése miatt azonban növekedett az építőipari kapacitás, s így már a hagyományos építkezésre is akadt volna vállalkozó. A megyei tanács a VI. ötéves terv időszakára (1981—1985) több mint 20 millió forintot tervezett ugyan a levéltár építésére, de a fokozatos elvonások miatt ezt az összeget is csökkentették, s csak arra nyílt lehetőség, hogy 1985-ben a korábban kijelölt telkünkön az egyik raktári blokkot felépítsük. Természetesen ennek is örülnünk kellett, s abban is bizakodhattunk, hogy a VII. ötéves terv első felében elkészülhet a központi épület és a másik raktárblokk is. Ekkor azonban váratlan fordulat következett! 4. Egy „régi-új" levéltár A tervosztály vezetőjével éppen a három ütemben megvalósítható építkezésről tárgyaltunk, amikor a Szakszervezetek Megyei Tanácsának egyik vezetője váratlanul megjelent, s meghallván tárgyalásunkat, meglepő ajánlatot tett: vegyük át a kezelésükben lévő, de általuk már nem használt, 1898-ban épült régi vincellériskola két központi épületét mintegy egy hektáros telekkel. A tárgyalást megszakítva azonnal kimentünk a helyszínre. A két, egyenként mintegy 500 négyzetméter alapterületű, egymástól 40 méterre szemben álló kúriajellegű épület siralmasan elhanyagolt állapotban volt, a valaha parkosított telek ősfáinak egy része kiszáradt, a pázsitot térdmagasságig felverte a gaz, de egy fél óra múlva már tudtuk, hogy ez lesz az új levéltár! Gyors döntésünknek a realitásokban gyökerező okai voltak. A kezelői jog átadásáért az SZMT azt kérte, hogy a megyei tanács a majd építendő szakszervezeti gyógyszálló telkének kialakításában nyújtson anyagi segítséget, illetve ha ez nem épülne meg, akkor a nekünk átadandó ingatlan felbecsült forgalmi értékét (ez a későbbi értékbecslés szerint 8,5 millió Ft lett) fizesse ki. Az építkezéshez szükséges fedezet egy részét fenntartónk felújítási, más részét fejlesztési alapból tudta volna fedezni, s ez a megoldás finanszírozási ?£