Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - "Ne tévesszünk utat!": a Magyar Levéltárosok Egyesületének vándorgyűlése Nagykőrösön / 3–21. o.

jogkörét ennek megfelelően szükséges módosítani, bizonyos pontokon szűkíteni (pl. az igazgató kinevezéséhez szükséges miniszteri egyetértési jog nem tartható fenn tovább). Ugyanakkor a szakfelügyeleti jogot minden levéltárra — a pártarchívumokra is — ki kell terjeszteni. Az állami és a nem állami tulajdonban lévő levéltárak tevékenységének összehangolását valószínűleg a művelődési miniszter és a levéltárak közötti megegyezések alapján lehet majd biztosítani. (E megegyezések szükségességéről és formai követelményeiről a törvénynek is rendelkeznie kell.) Az egyéb, nem állami tulajdonban lévő levéltári anyag védelmének fő eszköze — a már korábban említett — „védettségi" eljárás vagy más terminológiával élve a „közérdekű magánlevéltárára nyilvánítás lehet. IV. A levéltári anyag fogalmi körébe tartozó dokumentumok meghatározásával összefüggésben számos gyakorlati probléma vár tisztázásra. 1. A tvr. levéltári anyagnak minősíti a bármely eljárással készült, jelentős történeti értékkel rendelkező kép- és hangfelvételeket, valamint a számítástechnikai adathordozókat, de ez csak deklaráció maradt. Véleményünk szerint e kérdés egy jogszabállyal nem rendezhető. — A levéltári törvényben annak rögzítésére van szükség, hogy az iratot helyettesítő vagy az irat mellékletét képező kép- és hangfelvétel a levéltári anyag része. — A nem iratnak minősülő, de történeti értékű kép- és hangfelvételeket (pl. a Magyar Rádió hangarchívumát és a Magyar Televízió képarchívumát) speciális kulturális örökségnek kell tekinteni. Ennek megfelelően a róluk való gondoskodás külön szabályozást igényel. — A számítógéppel rögzített adatok egyértelműen iratnak tekintendők. Selejtezésük rendjének szabályozásáról és végső őrzési helyük kijelöléséről azonban a Művelődési Minisztériumnak a Központi Statisztikai Hivatallal közösen, külön jogszabály keretében kellene intézkednie. 2. Jelenleg is elég sok példa van arra, hogy többnyire magas szintű jogszabály valamely irattípus selejtezését — az állampolgárok vagy a törvényhozás, az igazgatás és a jogszolgáltatás érdekeire való tekintettel — megtiltja. Zömében folyamatosan vezetett nyilvántartásról van szó, amelyet keletkezési helyén tárolnak, de a végső őrzőhely általában valamelyik állami levéltár lesz. Indokolt, hogy a levéltárba kerülő anyag ezen sajátos típusáról a törvény külön tegyen említést. Indokolt továbbá a velük kapcsolatos kérdések alaposabb megvizsgálása és rendezése is. 3. A levéltárak elsősorban szervesen összetartozó irategyütteseket, fondokat gyűjtenek. Ezt a fogalmi meghatározásnak is tükröznie kell. E mellett indokolt lenne az is, ha a személyi eredetű egyes iratok nyilvántartását, védetté nyilvánítását a jövőben megszüntetnénk. 4. Mindezek együttes figyelembevételével a levéltári anyag fogalmi meghatározásakor elsősorban a következők rögzítését tartom fontosnak: — Bármely természetes vagy jogi személy tevékenysége során létrejött (nála keletkezett vagy hozzá érkezett), egymással szervesen összefüggő irategyüttesek maradandó értékű részét, mint levéltárba tartozó anyagot védeni kell. — Maradandó értékűek azok az iratok, amelyeknek történeti értékük van, vagy amelyek örökös megőrzését — az állampolgár jogos érdekeinek biz10