Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - HÍREK - Történelem és nyilvánosság: a Nyilvánossági Klub 1989. májusi ülése / 93–96. o.

Történelem és nyilvánosság A Nyilvánosság Klub 1989. májusi ülése A közelmúlt történelme iránti érdeklődés soha nem látott intenzitást mutat egy ideje. Az elmúlt év felgyorsult változásai újra meg újra előtérbe állítják az utolsó 40 év történéseit. Politikai viták, konfliktusok történeti mezben jelennek meg, a naponta alakuló új könyvkiadók biztos sikerre számítva egymás után adják ki az elmúlt 30 év tiltott vagy az öncenzúra miatt el sem készített munkáit, s egy magára valamennyire is adó újság, folyóirat független attól, hogy bulvár-e vagy igényesebb, nem láthat napvilágot valamely múltat leleplező írás, dokumentum közlése nélkül. A törvénytelenségek, az elmúlt évtizedek feltárhatósága, s egyáltalán a nyilvánosság jelszava kapcsán a levéltárakban őrzött iratanyag kutathatósága, illetve nem kutathatósága, a források megléte, illetve hiánya is visszatérő témája a kommunikációnak. E tények ismeretében természetesnek tekinthető, hogy az elsősorban újságírókat tömörítő Nyilvánosság Klub 1989. május 6-i nyilvános ülése napirendjére tűzte a levéltári kutatások témáját. Az ülés szervezésében részt vett a Hajnal István Társadalomtudományi Kör és az elmúlt 40 évben meghurcoltak érdekeit képviselő Történelmi Igazságtétel Bizottság is. így ugyan történészekkel, levéltárosokkal konzultálva alakult ki az összejövetel programja, a Nyilvánosság Klub ügyvivő testületének a történelmi kutatások szabadságáról kiadott 5. számú állásfoglalása (megjelent a Magyar Nemzet 1989. május 3-i számában), de természetesen nem a szigorúan vett szakmai szempontok domináltak. Az ülésszak napirendjét, a vita során elhangzott észrevételeket, az érzelem fűtötte légkört az e beszámolóm fölé írt címnél jobban, pontosabban jelzi a rendezvény „hivatalos" címe: Elhallgatások és torzítások, avagy hogyan kutatható a közelmúlt magyar történelme. A téma aktualitását és persze a szervezők jó előzetes propagandáját dicséri, hogy a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen legkevesebb 500—600 érdeklődő jelent meg a május 6-i rendezvényen. (Az országos napilapok, a TV beharangozó tudósításokban hívták fel a figyelmet az ülésszakra, így formális meghívás nélkül is módja volt a levéltáros szakmának, hogy tudomást szerezzen az őt érintő téma nyilvános vitájáról. De az intézmények vezetői, a szakma egyes képviselői személyre szóló meghívót is kaptak.) A tanácskozáson elnöklő Hanák Péter megnyitójában a történelem és a közvélemény kapcsolatáról, a közelmúlt hallgató tényeinek következményeiről beszélt. Ö is, miként az utána következő referátumok is, kiemelte, hogy a történeti forrásanyaghoz az elmúlt 4 évtizedben politikai megfontolások alapján juthattak hozzá a kutatók. De, mint mondta, a megbízhatósági fokozat és a tudományos igényesség nem egyenlő mérce. 93