Levéltári Szemle, 39. (1989)
Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - KILÁTÓ - Kollega Tarsoly István: Finnország levéltáros szemmel / 74–79. o.
A másik számítógépes feldolgozó program a „Finnish History Project" nevet viseli, melyért közvetlenül az igazgató a felelős. Finnország függetlenségének 75. évfordulójára, vagyis 1992-re össze fogják gyűjteni a függetlenség kivívásának körülményeire vonatkozó dokumentumokat. A gyűjtést először az Országos Levéltárban kezdték el, majd ezzel párhuzamosan hamarosan a tartományi levéltárakban is megkezdik a gyűjtőmunkát. Az Országos Levéltár kutatói részére két, egy régi és egy új kutatóterem áll rendelkezésre. A két terem közötti helyiségben található a kutatószolgálat és a különböző levéltári segédletek, inventáriumok, mutatók, cédulakatalógusok, a levéltári könyvtár katalógusa, valamint a vidéki és a külföldi levéltárak inventáriumai. A kutatótermek reggel 8-tól hétköznapokon este 8-ig, szombatokon délután kettőig vannak nyitva. A kikérés után körülbelül fél óra múlva hozzák ki az anyagot. A régi kutatóterem melletti öt kisebb szobában helyezték el a mikrofilm-leolvasó készülékeket. Az új kutatóteremben főként történeti kutatás folyik, míg a régit inkább a helytörténészek és a családkutatók használják, mivel itt találhatók az azokra vonatkozó segédletek és irodalom. Itt helyezték el ugyanis a 804 kötetből álló, úgynevezett „Black Books" másolati könyvek sorozatát is. Ezekbe, a színükről elnevezett kötetekbe másolták át a két világháború között a Finn Genealógiai Társaság tagjai a finn egyházi anyakönyveket, húsz évig tartó szorgalmas munkával. A mormon filmezési akció óta az anyakönyvek mikrofilmen is a kutatók rendelkezésére állnak. A filmek kutatói példányát a régi kutatóteremben lévő szekrényekből bárki saját maga kiveheti, s munkája végeztével visszateheti. A módszert jónak találtam, a filmek elkeveredése kizárt, mivel a kutatók egyszerre csak egy tekercset használhatnak, s a kivett film helyébe a leolvasó készülék számát jelölő fakockát 'kell behelyezni. Ezzel a rendszerrel a kutatók is elégedettek, mivel egy nap alatt tetszés szerinti mennyiségű filmet nézhetnek át és mivel egyszerre csak kevés film van „forgalomban", az is csak elvétve fordulhat elő, hogy a használni kívánt anyag éppen más kutatónál van. Érdemes elgondolkodni e módszer itthoni alkalmazásán is, amely leginkább a könyvtárak szabadpolcos rendszerű gyakorlatához hasonlít. Finnországban nagyon magas színvonalon folyik a genealógiai kutatás, mely főként a finn paraszt- és polgárcsaládokra irányul. A finn nemesség, amely a nemességét az orosz vagy a svéd uralkodótól kapta, nem volt nagy számú, így érthető, hogy a családtörténeti kutatások nem ezt az osztályt célozzák meg. Az országban élő 164 nemes család rendszeresen ad ki családtörténeti almanachot. Legutoljára 1986-ban jelentették meg a Finland Ridderskaps och Adels Kalendar című kötetüket. Programomban két vidéki város, Turku és Mikkeli levéltárainak megtekintése is szerepelt. A Finn Levéltáros Egyesület kirándulásához csatlakozva, az ország egykori fővárosába, Turkuba utaztunk, ahol a nemrég felújított Tartományi Levéltárat mutatták be. A 10 millió finn márkás költséggel végzett munkáról csak a legnagyobb elismeréssel lehet írni. Az egész intézményt érintő renoválás úgy zajlott le, hogy közben a levéltár anyagát és személyzetét nem költöztették ki az épületből, így az az egész idő alatt végezte hivatali teendőit, s a kutatószolgálat sem szünetelt. A munka tervezése és kivitelezése során a mindenre kiterjedő figyelem külön tanulmányt érdemelne. Az új, föld alá süllyesztett, légkondicionált és tűzbiztos raktárak hosszú évekre megoldják a 76