Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Gecsényi Lajos: Arcok a magyar levéltárakból: beszélgetés Borsa Ivánnal / 58–66. o.

nom, hogy a végrehajtás — néhány irat kivételével — olyan volt, ami teljes mértékben megfelelt a békeszerződésnek és a levéltári proveniencia elvének. — A csehszlovák tárgyalásokon is részt vettél... A párizsi békeszerződés levéltári cikkelyének csehszlovák relációban való végrehajtását az 1949-i Csorba-tói egyezmény lényegében csak felfüggesztette azzal a titkos záradékkal, hogy a két fél kulturális értékeinek kölcsönös cseréjét alkalmas időpontban napirendre tűzi. Csehszlovák javaslatra a 60-as évek közepén egy szakértők nélküli magyar kormánydelegáció hozzájárult az „elhurcolt" Zichy- és Bárczay-levéltárak visszaadásához, s ahhoz, hogy a cseréknek nem kell azonos értékűeknek lenniök. Személyes fellépésemre a külügyminisztérium megváltoztatta a magyar álláspontot, s így a Zichy-levéltárat nem kellett visszaadni. A további tárgyalásokon mint szakértő vettem részt. Az utolsó tárgyalás 1968 márciusában volt Tátralomnicon. E tárgyalások eredményeképpen a garamszentbenedeki hiteleshelyi levéltárakat elcseréltük a budai káptalannak és a székesfehérvári keresztes konventnek az 1540-es évek óta Pozsonyban őrzött levéltáráért. — Neved összefonódott nemcsak a magyarországi levéltári mikrofilmezés, hanem évtizedeken át a Nemzetközi Levéltári Tanács mikrofilm-bizottsága történetével is. Melyek voltak e munkád főbb állomásai? A Nemzetközi Levéltári Tanáccsal (NIT) való kapcsolatom a Központ vezetői tisztségéből történt leváltásommal tíz évre megszakadt. 1967-ben a Tanács egy, a levéltári mikrofilmezés kérdéseit vizsgáló bizottságot hívott életre, melynek szerencsés véletlen folytán tagja, majd az állandósult bizottságnak titkára lettem. Ebben a minőségemben részt vettem az 1968-i és az 1972-i Nemzetközi Levéltári Kongresszuson. Mint titkár megszerveztem a bizottság levelező tagjainak hálózatát, az elnökkel együttműködve előkészítettem az évi üléseket és az érdeklődőknek megadtam a szükséges felvilágosításokat. 1972 és 1976 között évente egy Bullentin-t szerkesztettem, amelyet az Országos Levéltár adott ki. 1976-ban lemondtam a titkári tisztségről, de a bizottság tagja maradtam. 1980-ban helyemet átengedtem mikrofilmes utódomnak, Körmendy Lajosnak, a bizottság jelenlegi titkárának. — A Tanács felkésérése az 1976-i kongresszuson a négy főreferátum egyikét tartottam. — 1980 és 1984 között a Tanács folyóiratának, az Archivum-nak voltam szerkesztőségi bizottsági tagja és magyarországi levelezője. 1984-ben a Tanács tiszteleti tagjává választott, s maradtam a folyóirat levelező tagja. 1988-ban tagja lettem ama „ad hoc" bizottságnak, amelyet a Tanács tevékenységének a kiértékelésére hoztak létre. 1970-ben részt vettem abban az UNESCO-bizottságban, amely az UNESCO első levéltári programját volt hivatva felvázolni, 1972-ben a dokumentációskönyvtári-levéltári szakértői bizottságnak voltam tagja. 1974-ben a kormányközi UNESCO-konferencián vettem részt, ahol megválasztottak a könyvtárosés levéltárosképzéssel foglalkozó bizottság alelnökének. Ugyanez évben részt vettem az UNESCO és az NLT által a gépi adatfeldolgozás levéltári alkalmazásával foglalkozó szemináriumon. 1975-ben Bacsó Jenővel és Schelnitz Györgygyei, a jogtudomány kandidátusaival az UNESCO-val kötött szerződés alapján tanulmányt írtunk a mikrofilm alkalmazásának jogi kérdéseiről. 1977-ben és 1979-ben tagja voltam annak a bizottságnak, amely az UNESCO évi statisztikájához szükséges levéltári adatrendszert dolgozta ki. 1979-ben a RAMP (Records and Archives Management) tanulmányok körét meghatározó bizottságnak, 1985ben az első európai levéltári konferenciának voltam az elnöke. 1980-ban az 64