Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kerületi Iparfelügyelőség iratai a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban, 1911–1944, 1945–1949 / 50–57. o.

Iktatott iratok 1945—194$ Iktatókönyv 1944—1948 Mutató 1944—1948 (1949. évi iktatót és mutatót l. XXVII. 202. 3.) Ipartelepek jegyzéke 1946—1950 Telepengedély-nyilvántartás 1941—1950 Ipartelepek kimutatása 1945—1947 Gyári jellegű ipartelepek névjegyzéke 1947 Kimutatás a gőzkazánokról 1948 (Üzemvizsgálati jelentéseket 1912—1949 l. XXVII. 202. 10—30. cs.) XXIV. 301 jb. Ipar jelügy elő, mint miniszteri biztos iratai 1947 Iktatókönyv 1947. A VI. 301. jelzetű, kapitalizmus kori iparfelügyelőség iratanyagának az iktatott iratok értékes részét képezik, mivel folyamatosan tükrözik az iparfelügyelő tevékenységét. 1924-től kezdve negyedéves jelentést kellett küldeni a minisztériumnak a kerület ipari helyzetéről és a munkanélküliség állapotáról. Sajnos, csak néhány évből maradtak meg a jelentések, de 1931 IV. negyedévétől 1940 végéig megvannak, s így a gazdasági válság, majd a kilábalás éveit tanulmányozhatjuk azok alapján. A jelentésekben először az általános termelési helyzetet kellett röviden ismertetni, felsorolva az üzemek termelőképességének kihasználását gátló körülményeket. Majd iparcsoportok szerint elemezte az egyes iparágak helyzetét. A jelentés szerint 1935-^ben az ipar még igen nehéz helyzetben volt. 1936. május 15-én az iparügyi miniszter ismét szabályozta a negyedéves jelentések összeállítását. Az általános részben ki kellett fejteni: 1) az üzemek foglalkoztatását, a kapacitás kihasználását, a termelés növekedését vagy csökkenését; 2) a munkások foglalkoztatását, a munkanélküliséget; 3) a nyersanyagellátást; 4) a piacok, az export helyzetét; 5) az ipar fejlődésének hatósági intézkedéssel megszüntethető akadályait; 6) az ipar esetleges kívánságait és a javaslatokat. Az egyes iparágak helyzetét új csoportosítás alapján kellett elemezni.

5 1937-től jelentette azt az iparfelügyelő, hogy az egyes iparágak foglalkoztatása megfelelő volt. Különösen a mezőgazdasági gépgyártó és javító üzemeknél volt megélénkülés. A piacok az őstermelő lakosság vásárlóképességének emelkedése folytán javultaik. A 48 órás munkahét bevezetése „a munkapiac helyzetét nagyon megjavította", a rövidebb munkaidő miatt átmenetileg munkáshiány is jelentkezett.

6 Az 1940. évi jelentésben a kisiparról először írt a felügyelő, s megállapította, hogy a kisiparosok helyzete az I. negyedévben elszomorító volt. A cipészek ideiglenes termelőszövetkezetet alakítottak, hogy a nagyobb közszállítási munkákban részt vehessenek. A munkanélküli kisiparosok részben nagyobb vállalatoknál helyezkedtek el, de voltak, akik csak hótakarításhoz jutottak.

7 1941-től nem kellett negyedéves jelentést küldeni a minisztériumnak. 1941-ben építőipari munkabeszüntetésről jelentett az iparfelügyelő: 28 kőművessegéd öt napra beszüntette a munkát, mert nem kapták meg a kért béremelést, de nincs adat arra, hogy végül is teljesítették-e bérkövetelésüket. 1942-ben a debreceni téglagyári munkások munkabeszüntetéséről szólt egy je52