Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - Bikki István: A városi tanácsok végrehajtó bizottságainak hivatali szervezete, 1950–1951 / 42–49. o.

kérdésekben is, amelyek testületi szervek hatáskörébe tartoztak. Méginkább fokozta a helyi apparátusok bizonytalan helyzetét az a tény, hogy az osztályok nem rendelkeztek önálló hatáskörrel, meghatározott feladataik közül a felsőbb végrehajtó bizottságok, minisztériumok és egyes főhatóságok bármelyiket magukhoz vonhatták, illetve újak ellátásával bízhatták meg őket. Az új közigazgatás rendszerében a tanácsok tehát eleve önállóság nélküli, a végrehajtás feladatainak ellátására redukált céllal jöttek létre. így a városi lakosság önálló érdekeinek kifejezésére sem nyílt lehetőség. Az itt élő polgárikispolgári, paraszti és értelmiségi rétegekkel szembeni bizalmatlanság következtében a kisvárosokat megbízható káderekből álló igazgatási szintnek, a járásnak rendelték alá.

12 Olyan járási testületeknek, szerveknek, amelyeknek a magyar közigazgatásban nem volt előzményük és még azok a kezdetleges és töredékes tapasztalatok is hiányoztak, amelyek a települési és a megyei tanácsok szintjén rendelkezésre álltak.

1:í A járás alá rendelés összefüggött a direkt tervgazdálkodás bevezetésével, valamint az MDP agrár- és parasztpolitikájával, hiszen az érintett városokban a lakosság többségét a felszámolásra ítélt rétegekhez, így a kis- és középbirtokos parasztok csoportjához tartozók alkották, s ezeken a településeken a kisárutermelés fokozott ellenőrzése mellett a mezőgazdaság kollektivizálása vált alapvető feladattá. A tervezés és a pénzügyi előírások rendszere lehetetlenné tette az önálló városfejlesztési és városgazdálkodási tevékenységet. Ilyen körülmények között csekély lehetőség maradt a szolgáltatások és az infrastruktúra fejlesztésére.

1

'

1 A létrejött politikai, társadalmi és gazdasági körülmények között sem a megyék, sem a járások nem tudták biztosítani az alájuk rendelt települések megfelelő irányítását, s ennek is köszönhető, hogy az ország városhálózatának fejlődése ezekben az években szinte teljesen megrekedt. A népi demokratikus fejlődés első szakaszában működött, szervezetileg a dualizmus korában megalapozott önkormányzati modell teljes elvetésével, az 1936-os szovjet modell átvételével és ennek következtében a helyi-területi tanácsok rendszerének kialakításával, szervezeti és jogi megoldásaival valójában nem a korszerű közigazgatás alapjait rakták le Magyarországon, hanem az eltávolodás kezdődött meg a modernnek felfogható bürokratikus, de nem elbürokratizált közigazgatási rendszerektől. A városi tanácsok végrehajtó bizottságainak hivatali szervezete 1950. augusztus 15. után I/a típusba tartozó városoknál: Titkárság: — ellenőrzési és információs csoport, — káder- és fegyeilmi csoport, — elnöki (adminisztrációs) csoport; I. Pénzügyi osztály: — adóügyi csoport, — operatív és közületi költségvetési csoport, — vállalati gazdálkodási csoport; II. Terv-, statisztikai és munkaerő-gazdálkodási osztály: III. Igazgatási osztály: — igazgatási csoport, — légoltalmi csoport; IV. Ipari és kereskedelmi osztály: — ipari csoport, — kereskedelmi csoport, V. Mezőgazdasági osztály: VI. Építési és közlekedési osztály: — építési csoport, — közlekedési csoport; 45