Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - Horváth M. Ferenc: A váci püspöki uradalom birtokigazgatási rendszere, 1848–1867 / 31–41. o.

Az 1848 és 1851 közé eső időszakban az állandó szolgák és cselédek száma 110 körül mozgott.

37 A legszembetűnőbb változás 1851-ben figyelhető meg, ekkor emelte fel a püspök 71 fővel a majorsági birtokokon dolgozó béresek és kocsisok létszámát.58 A püspöki udvartartásban is több szolgát és cselédet alkalmaztak: szakácsot, mosónőt, komornyikot, huszárt, táblaterítőt s egyben első inast, második inast, kapust és háziszolgát.

;!!) Az uradalmi huszárok (lovaskatonák) és a hajdúk — a gazdaságon kívüli kényszer alkalmazásának kísérőjelensége — együttes létszáma 1851 szeptemberéig 13 volt, ám ekkor kettő, illetve négy főre olvadt le; 1863-ban pedig az utolsó huszár elhunytával az uradalom nem töltötte be többé e tisztséget.

40 Az állandó alkalmazottak alsó kategóriájának vezető rétegét alkották a gazdák (majoros vagy pusztagazda, juhászgazda vagy számadó juhász), akik a kerületi tisztek által adott utasítások alapján állították munkába a cselédeket és napszámosokat, felügyelték és ellenőrizték a kiadott munka elvégzését. Az uradalom általában egész évre, konvenció alapján szegődtette a béreseket (faragóbéres, „gyalog-" és „ostoros" béres) és a kocsisokat (díszkocsis és igáskocsisok). A fentieken kívül megtalálhatók voltak még a kanászok, az erdőcsőszök és a vadászok, a mező-, rét- és táblacsőszök, a Tisza-szabályozás után megjelentek a gátcsőszök, továbbá a kertészlegények, a gyümölcsös gondviselő, a búzamérő, a pincelegények, a vincellérek, a csikó? és a gulyás. A különféle szakmákat képviselő mesteremberek nem voltak állandó uradalmi alkalmazottak; csak az 1864. esztendő végével mérte fel az uradalom, hogy érdemesebb volna állandó kovácsot és baromorvost alkalmazni. Az uradalom alkalmanként foglalkoztatott más mesterembereket is: házfedőt (cserepesmestert), bodnárt, kádárt, kéményseprőt és fazekast.''

1 * * * Összegezve mondandónkat, megállapíthatjuk, hogy a váci püspökség birtokaiból egy uradalmat képeztek, melynek oka abban keresendő, hogy a birtokterület és az egyes birtokrészek nagysága nem tették szükségessé több uradalom megszervezését, csak kisebb szervezeti egységek, ispánságok felállítását. A vakans egyházi birtokok kamarai kezelése azt jelentette, hogy a kamara vette át az uradalom feletti felügyeletet és irányítási funkcióit, s e szerepében a birtokigazgatással és a gazdálkodással kapcsolatos összes kérdésben végső döntést hozott. A püspöki szék betöltésével a püspök vette át és gyakorolta mindazon jogokat, melyekkel korábban a kamara rendelkezett, de a birtokok feletti vagyonfelügyeletet, az uralkodó főkegyúri jogából adódóan, az országos kormányszervek gyakorolták továbbra is. A birtokigazgatásban 1851-től nagyobb hangsúlyt kapott az egyszemélyi vezetés és felelősség. Míg a hivatali szervezet csak kismértékben módosult, addig a majorsági gazdálkodás nagymérvű fejlesztése következtében megnőtt az uradalomban alkalmazott cselédek és béresek száma. JEGYZETEK 1 E kérdéskörrel foglalkozó szakirodalom a teljesség igénye nélkül. Kosutány Ignác: Az egyházi vagyon tulajdonjogának alanyáról általában s különösen Magyarországon. Bp. 1897., Erdélyi László: Az egyházi vagyon eredete és jellege Magyarországon. Bp. 1913., Gróh József: A magyar róm. kath. egyház céljog és célvagyon theóriája szempontjából. Bp. 1913., Ploskál-Tempis Rudolf: A magyar királyi kegy39