Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - Molnár András: Zala megye reformkori tisztújításai, 1819–1847 / 18–30. o.

láspontja érvényesült, mert a megye utolsó reformkori tisztújításán (1847-ben) megint csak a „jól bevált" 1831-es statútum alkalmazását rendelték el, azzal a csekély módosítással, hogy szavazójogot kaptak a 16. életévüket betöltött nemes ifjak is.

29 Feltűnő jelenség, hogy amíg más fontos tárgyakban Zala rendszeres levelezésben állt a többi megyével (a rokon érzelmű megyék megküldték egymásnak határozataikat, így közös állásfoglalást alakítottak ki), e kérdésben nem konzultálták másokkal. (Ez alól csak az 1836. szeptember 22-én kiadott királyi rendelet közös elutasítása a kivétel.) Nincs nyoma sem a megye jegyzőkönyveiben, sem a választmányi javaslatokban annak, hogy más megyék határozatai a zalai tisztújítási statútumokra befolyással lettek volna. Egyetlen esetet ismerünk 1840-ből, amikor a megye kézhez kapva a Pest megyeiek által kidolgozott megyei önkormányzati rendszabályokat, maga is kijelölt egy választmányt hasonló átfogó közigazgatási és önkormányzati rendszabások kidolgozására'

50 — ez a zalai tervezet azonban 1848-ig már nem készült el. Zala liberális választójogi javaslatai rendre a központi kormányszékek, az uralkodó konzervatív rendeletei pedig a megye ellenállásán buktak meg. Egy kérdésben volt csupán egyetértés (és gyakran erre hivatkozva utasították el egymás javaslatait), hogy a tisztújítások — és általában a megyei választások — rendjét megnyugtatóan csak az országgyűlés rendezheti. Mivel pedig erre 1848-ig már nem került sor, egyre élesebb (és véresebb) politikai összetűzések színterévé váltak a megyei választások, és sokasodtak a visszaélések. II. A tisztújítások'végrehajtása A tisztújítások előkészületei rendszerint már a „törvényes három év" letelte előtt néhány hónappal megkezdődtek. Az egyik „rendes évnegyedes" közgyűlés (az első alispán kezdeményezésére) felkérte a megye főispánját a leendő tisztújítás időpontjának kijelölésére, elrendelte a szavazásra jogosultak összeírását (illetve a korábbi összeírások felülvizsgálatát) és a tisztújítási rendszabás kidolgozására egy bizottságot választott.

31 E választmány tagjai a megye vezető tisztviselői közül, és azoknak a tekintélyes nemeseknek a sorából kerülték ki, akiknek hivatalviselés nélkül is nagy befolyásuk, döntő szavuk volt a megye politikai döntéseiben.

:ri A választmány által kidolgozott rendszabályok a következő „évnegyedes", vagy a főispán által Összehívott rendkívüli közgyűlés elé kerültek. Ezen a főispán bejelentette a tisztújítás napját és helyét, utasította a tisztviselőket, hogy hivatali irataikat a szolgálati idejük letelte előtt adják be a megye levéltárába, megvitatták és elfogadták a tisztújítási rendszabályokat, valamint „megvizsgálták" a szavazók összeírásait.

n3 A tisztújítások időpontja érdekes módon vagy a nyári, vagy az őszi napforduló időszakára esett (1825-től 1831-ig és 1844-től 1847-ig Szent Iván havában, 1834 és 1840 között Szent Mihály havában tartották azokat),'

1

'

1 ékkor ért véget vagy kezdődött a tisztviselők hivatali éve. A tisztújítások helyszíne általában a megyeháza udvara volt, 1840-ben és 1844-ben azonban (az összegyűlt nagy tömeg miatt) a megyeháza előtti piactéren tartották a választást. A megyeháza udvarán, tekintettel arra, hogy a tisztújítás gyakran két-három napig is eltartott, általában lombsátrat emeltek.

35 Állandó gondot jelentett a szavazók összeírásának pontatlansága. Mivel az összeírások járásonként (és nagyobb járásokon belül vidékenként) készültek, egy választó elvileg akár 16 összeírásban is szerepelhetett.

:

'

,r> Miután nem készültek nemcsák megyei, de még járási összesítők sem, az átfedések kiküszö22