Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - Molnár András: Zala megye reformkori tisztújításai, 1819–1847 / 18–30. o.

nek ellenére nem dolgoztak ki új rendszabályokat, a főispán az 1825-ös statútum alkalmazását javasolta.

11 A rendek, azon túl, hogy jegyzőkönyvben rögzítették a szavazás „ősi" módjának visszaállítását, csupán egy ebből következő, kisebb módosítással éltek. Mivel a „közfelkiáltás" által történő választásban csak a jelen lévők vehettek részt, a fejenkénti szavazás során is csak a jelen lévő választóknak lehet szavazati joga, megbízólevéllel küldött meghatalmazottak ezentúl nem szavazhatnak. (A megye itt az 1723: 58. te. 5. §-ára hivatkozott, amely szerint a közgyűlésen elfogadott határozatokhoz a távollévők is kötelesek alkalmazkodni.)

12 1829. július 10-én, a mindinkább elharapódzó tisztújítási visszaélések meggátlására újabb rendeletet adott ki az uralkodó. A kancellária útján kibocsátott, 8766/1180. sz. rendelet a főispánokat hasonló felelősségre vonó és büntető jogkörrel ruházta fel, mint Zala 1825-ös statútuma.

13 1831-ben ismét átfogó vizsgálat alá vették a korábbi tisztújítási szabályrendeleteket. A megye új rendelete alig tért el az 1828: 1435. sz. végzéssel módosított 1825-ös statútumtól, csupán a szavazásra jogosultak körét módosították ismét: voksot kaptak a nemesi születésű katolikus káplánok és protestáns prédikátorok, valamint megvonták a szavazójogot az özvegyektől és a kiskorú árvák jogán szavazó gyámoktól. A határozat két dolgot külön hangsúlyozott: csak annak van szavazati joga, aki a tisztújításra személyesen megjelenik, ehhez viszont a nem nemeseknek „semmi jussa" nincsen, így őket a szavazás színhelyéről kirekesztik.

14 A következő, 1834-ben elfogadott rendszabás minden lényeges kérdésben az 1831-es határozatokat vette át, csupán a választás technikai részleteit módosította némiképp, és a visszaélések megakadályozására még szigorúbb, azonnali felelősségre vonást írt elő.

13 Ugyanezekre a visszaélésekre hivatkozott az 1836. szeptember 22-én 13017/ 1257. sz. alatt kiadott uralkodói rendelet is, amely szinte korlátlan hatalommal kívánta felruházni a tisztújításokon elnöklő főispánokat. A rendelet egyes pontjaival — korábbi határozataik alapján — ugyan a megyék is egyetértettek (ilyen pl., hogy a főispán kizárhatja a megvesztegetőket a jelöltek sorából, elfogathatja és perbe fogathatja a rendbontókat), de az ellenzéki vármegyék erélyes tiltakozását váltotta ki ,a rendelet azon része, hogy a főispán a legkisebb rendbontás esetén is felfüggesztheti a tisztújítást, és tetszése szerint nevezhet ki ideiglenes tisztviselőket, vagy meghosszabbíthatja hivatalában a korábbi tisztikart. Hasonlóan visszautasították az ellenzéki megyék azt az indítványt is, hogy a király főispáni jelentés alapján (ha abban visszaélésekről esik szó) megsemmisíthesse a tisztújítás eredményét. Zala megye 1836. október 3-i közgyűlése tiltakozó feliratban utasította viszsza a rendelet végrehajtását. Egyetértettek ugyan a rendek a király törekvésével, hogy biztosítani kell a választások tisztaságát — a megye maga is erre törekedett, amikor rendszabályokat állapított meg, és a rendbontókat megbüntette —, de az a módszer, amit az uralkodó javasol, véleményük szerint károsabb lesz, mint maguk a rendbontások. Félő, hogy a részrehajló főispánok kezébe adott hatalom újabb visszaéléseknek lenne forrása (a főispán az ellentábor jelöltjeit már a jelölésből kihagyhatná, vagy kisebb rendbontást provokálva olyan tisztviselőket nevezhetne ki, kiknek törvényes megválasztására semmi esély sincs, de azt is megtehetné, hogy ilyen ürüggyel a vele egy pártba tartozó korábbi tisztikart tartsa meg székében), így a visszaélések megfékezését célzó rendelet éppen újabb rendbontások „megrendezését" segítené elő. Elutasította a megye a javaslat azon részét is, hogy az uralkodó részrehajló főispáni infor20