Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - Kiss Mária: Az egyházi levéltárak szakfelügyeletének tapasztalatai / 3–10. o.

Vasvár Székeskáptalan Magánlevéltára eredeti rendjének helyreállítása csak több fázisban végezhető el. A raktárak rendjének módosítását, a rendezett iratok elhelyezését fondók szerint végzik. Mindenütt arra törekednek, hogy az egységes fond elve érvényesüljön. (A Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárában a rendezendő fondnak különböző gyűjteményes fondokban elhelyezett iratait kiemelik, és az eredeti fondhoz sorolják be, megszüntetve ezáltal a fond szétszakítottságát.) Sajnálatos tény, hogy a rendezés függvénye az időjárásnak. Ahol a raktárakban nincs fűtés, ott a rendezési munkák ideje a nyári hónapokra korlátozódik, ami rendszerint a szabadságok ideje is. A hideg idő váratlan bekövetkezése sokszor áthúzza a levéltáros rendezési tervét. A rendezési munkák velejárója a segédletkészítés. A rendezett fondokhoz, megfelelő szintű segédletek készülnek, a raktári jegyzéktől a darabszintű segédletig. A Soproni Evangélikus Levéltár a személyi fondokról iratokig lemenő jegyzéket készít. A Veszprémi Püspöki Levéltár a gyakran kutatott állagokhoz ugyancsak darabszintű mutatókat készít. A bencés apátság levéltárában a családi és személyi fondok jegyzéke közli a fond történetét is. Az egyházi szaklevéltárak irataiban való tájékozódást nagyban megkönynyíti az Űj Magyar Központi Levéltár Módszertani Osztálya által készített segédletek sora (Fondjegyzékek, térképek darabszintű jegyzéke). Bizonyára sokan forgatják haszonnal a canonica visitatiok-ról készülő jelzetkatasztert, amely ugyancsak a Módszertani Osztály kiadványaként jelenik meg. A raktározási gondok, a raktárak zsúfoltsága miatt kevés iratátvételről tudunk, a katolikus szaklevéltárakban ez a püspöki hivatal irataira és a papi hagyatékokra korlátozódik. Kisebb mennyiségben anyakönyvi másodpéldányok is bekerülnek a püspöki archívumokba. A székesfehérvári egyházmegye és a Bencés Főapátság lelkipásztor nélkül maradt plébániáik veszélyeztetett iratait szállította be. Terv szerint végzi a Pápai Református Levéltár az egyházmegyék, gyülekezetek történeti értékű forrásainak begyűjtését. A levéltári munka végzése mellett alig van módja a levéltárosoknak arra, hogy figyeljenek a plébániák iratanyagának helyes és biztonságos őrzésére. A katolikus és az evangélikus egyháznál egyaránt keresni kellene valamilyen megoldást. Különösen fontos lenne az ún. „elárvult", pap nélkül maradt plébániák, lelkészségek esetében. 1987-ben a Katolikus Gyűjteményi Központ javaslatára a magyar katolikus püspöki kar megvitatta a történeti értékű iratok védelmét. A tárgyalás gyakorlati eredményéről nincs tudomásunk. A pécsi egyházmegye püspöke tett ígéretet arra, hogy egy üresen álló plébánia épületébe összegyűjteti az elárvult plébániák iratait. A terv anyagiak hiányában _eddig még nem valósult meg. Két egyházmegyében — a székesfehérváriban és a veszprémiben — tudunk arról, hogy figyelemmel kísérik a veszélyeztetett plébániák iratait. A Bencés Főapátság a pannonhalmi egyházmegye 16 plébániájának irattáráról gondoskodik. Minden levéltárban központi kérdést jelent az állag- és anyagvédelem, melynek meghatározói között szerepel: a raktár helye, berendezése, az iratok rendezettsége, fizikai állapota és nem utolsósorban az erre fordítható anyagiak. Előzőleg már szóltunk a raktározási adottságokról. Ismételten szeretnénk megemlíteni a raktárak rendjének, tisztaságának fontosságát. Az olyan raktárakban, ahol nem dolgoznak rendszeresen, és a levéltáros csak a kutatók kiszolgálásakor jut el, évente legalább egyszer gondoskodni kell a takarításról. Szükség szerint 5—10 évenként a dobozok, csomók, állványok portalanítását 7