Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - Kiss Mária: Az egyházi levéltárak szakfelügyeletének tapasztalatai / 3–10. o.

másfél évtizede vár megoldásra a győri püspöki és káptalani levéltár kezelésének helyzete. Ez év eleje óta ugyancsak betöltésre vár a Szombathelyi Püspöki Levéltár beosztott levéltárosi státusa. Lelkész hiánya miatt a Soproni Evangélikus Gyülekezet Levéltárának vezetését világi személyre bízták. A levéltáros, aki két éve látja el kifogástalanul munkáját, a Szombathelyi Tanárképző Főiskola tanára. Mellékfoglalkozásban kezeli a gyülekezet múzeumát, könyvtárát és levéltárát. Az egyházi levéltárosok közül néhányan az idősebb korosztályhoz tartoznak. Utánpótlásuk újabb gondokat vet fel. A jelenlegi helyzet ismeretében úgy véljük, hogy világiak alkalmazása jelentené a járható utat. A székesfehérvári egyházmegye püspökének és levéltár-igazgatójának tájékoztatása szerint fiatal, szakképzett világi alkalmazottal kívánják a levéltárosi státust betölteni. A levéltár szakszerű kezelése, rendszeres munkavégzés, a szakember-utánpótlás, úgy véljük a szerzetesrendeknél könnyebben oldható meg. A bencés főapátság történelem—latin szakos fiatal tanára a levéltárosi szakképesítés megszerzése után nyer beosztást levéltárosi teendők ellátására. A hiányzó egyházi levéltárosok helyettesítését, pótlását — ha átmeneti jelleggel is — a megyei levéltárak munkatársai segítségével lehetne megoldani, akik a legfontosabb, halaszthatatlan munkákat megfelelő hozzáértéssel végeznék el. Az egyházi és megyei levéltárak közötti hagyományos kollegiális jó kapcsolat eredményeként említhetjük meg, hogy a székesfehérvári egyházmegyei levéltár a káptalan gazdasági levéltárának rendezéséhez a Fejér Megyei Levéltártól kapott szakmai támogatást. A Veszprém Megyei Levéltár a Veszprémi Püspöki Levéltár állványzatának korszerűsítését segítette. Megoldásként kínálkozik nyugdíjas pedagógusok alkalmazása egyházi levéltárban. Elsősorban olyan történelem szakos (latin nyelvet ismerő) tanárokra gondolunk, akik maguk is kutatnak, publikálnak, és már rendelkeznek anyagismerettel. Az egyházi levéltárak szűkös személyi ellátottságának ismeretében joggal kérdezhetjük, hogyan tudják elvégezni mindazt, ami a levéltár szakszerű kezelése, az iratok társadalmi hasznosítása érdekében szükséges volna. Ha az egyetlen főfoglalkozásban dolgozó, a prímási levéltár igazgatójának munkáját nézzük, kitűnik, hogy az igazgatási feladatok mellett adminisztrál, rendez, segédletet 'készít, anyagot szállít, kutatóknak ad felvilágosítást. Ezenkívül tudományos munkát végez, publikál, előadásokat tart, részt vesz a megye kulturális, tudományos életében. Mindezek elvégzésére a hivatalos munkaidő nem elegendő. Ugyanez a helyzet a „nem főfoglalkozásban" működő egyházi levéltárosoknál is. Jó, ha időnként akadnak „besegítők", akik ellenszolgáltatás nélkül segítenek különböző levéltári munkákban. Pécsett a káptalani levéltárba begyűjtött papi hagyaték iratait az egyházmegye egyik nyugdíjas papja rendezte. A levéltárban töltött kevés idő nem teszi lehetővé nagyobb elmélyülést igénylő munka végzését, rendezési feladatokat látnak el, kutatókat szolgálnak ki. A Veszprémi Püspöki Levéltár fondjaihoz készült kitűnő segédletek jelentős része „munkaidőn kívül" készült. A levéltár igazgatója és levéltárosa a különböző szintű mutatók készítésénél a levéltárosi munkát értékelő, történeti érdeklődésű paptársaik segítségét is igénybe vették. A halasztást nem tűrő nagyobb rendezési munkákhoz az állam több ízben is adott anyagi segítséget. Szükségesnek látnánk továbbra is ennek biztosítását, olyan helyeken elsősorban, ahol az állagvédelem ezt megkívánja és nagy tömegű irat megmozgatására van szükség. (Raktár, profilírozás, dobozolás, csomó jegyzék készítése, ellenőrző rendezés.) A látogatott levéltárak közül a 5