Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - MÉRLEG - Kruzslicz István: Szerbek a XVII-XVIII. századi Magyarországon: Slavko Gavrilović, Ivan Jaksić: Izbori o srbima u ugorskoj s kraja XVII. i. pocetkom XVIII. véka. Kniga I. Beograd, 1987. / 91–93. o.

Szerbek a XVII-XVIIL századi Magyarországon Slavko Gavrilovic, Iván Jaksic: Izbori o srbima u ugorskoj s kraja XVII i pocelkom XVIII véka. Kniga I. (urednik akadémik: Dejan Megakovic) Beograd 1987. &97 p. A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia által indított sorozat második részének 27. darabjaként megjelent forrásgyűjtemény időrendben 1667 és 1711 között tárja fel a szerbek magyarországi tartózkodását, kapcsolatait és kereskedelmi tevékenységét. A 920 forrást és ezenkívül mellékleteket tartalmazó kötet szerb nyelvű regesztái a jugoszláviai olvasót tájékoztatják a zömében latin, német és kevés magyar nyelvű levelek tartalmáról. A magyar és osztrák levéltárakban már válogatják a következő könyv anyagát. 1690-ben Carnojevic Arzén ipeki érsek kb. negyvenezer szerb családot telepített le a Szerémségben és Bács-Bodrog vármegyében. A Dunán átkelő szerbek közül aztán többen a Maros és a Tisza környékén telepedtek le, Arad, Csanád és Temes megyékben. A szerb egyházi szervezet világi közigazgatási szerepet is ellátott. I. Lipót 1695-ben külön szerb hatóságot és területet biztosított a letelepülők számára. A gyűjteményben szereplő források a budai kamarai adminisztrációnak és a bécsi udvari kamarának a Magyarországon élő, főleg Baranyában, Bácskában, valamint a Szerémségben megtelepedő szerbekkel folytatott levelezését tartalmazzák. Kiegészíti ezt a harmincadosok, provizorok, hadseregparancsnokok levelezése a szabad királyi és kamarai városokkal. Találhatók köztük falusi bíráknak, tiszteknek szóló utasítások éppúgy, mint kereskedőktől, iparosoktól, parasztoktól, papoktól, a katolikus egyháztól, különösen a jezsuitáktól és ferencesektől származó felterjesztések. Ezek egy része a görögkeleti szerbek áttérítését szorgalmazza. Ilyen témájúak a székesfehérvári, pécsi, esztergomi és kalocsai püspökök levelei. Magyarországon a szerbek nagyobbrészt kamarai hatóság alatt álltak, ideértve azokat is, akik a „rác milíciá"-hoz tartoztak. Közvetlen felettes hatóságuk a budai kamara felügyelősége, 1690-től a budai kamarai adminisztráció, a bécsi udvari kamara legmagasabb szintű magyarországi szerve. Széles hatáskörrel rendelkezett a kereskedelem, a vámok, a harmincad, a letelepedés, az utak, a posta, a közbiztonság, a hadsereg ellátása, a tized, a robot, az adók, a vagyonjogi viszonyok, a céhkérdés, az építkezések stb. területén. A alacsonyabb szintű kamarai szervek, a prefektúrák alkalmazottai és tisztviselői kizárólag német származásúak, csak ritkán akadt köztük magyar, esetleg horvát származású. Ebből következően a levelezés többnyire német, illetve latin nyelven folyt. Magyarországon az egész délszláv népességet szerbeknek, illetve rácoknak nevezik a kamarai és hadi tisztviselők, csupán vallásuk alapján különböztettek meg pravoszláv és katolikus szerbeket. Egyébként az itt élő szláv etnikum saját magát is így nevezte. ••'• 91