Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - MÉRLEG - J. Újváry Zsuzsanna–Gecsényi Lajos: Ünnepi kötet Szabó T. Attila és Jakó Zsigmond tiszteletére: Forschungen über Siebenbürgen und seine Nachbarn Bd. 1–2. München, 1987–1988. / 85–90. o.

ma alatt, és ezáltal az egész magyar királyságot egységesen a nyugati kereszténység körébe vonta. Solymosi László: Az egyházi mortuarium a középkori Magyarországon c. cikkében az Európa-szerte elterjedt temetkezési-adományozási szertartás magyarországi változatairól ad körképet. Az adományozás szokása már a XII. század végén meggyökeresedett, majd a későbbi századokban egyre inkább kötött formát öltött. Konrád G. Gündisch tanulmányában (Kolozsvár vezetőrétege. 1438—1526.) áttekinti Kolozsvár polgárainak foglalkozás szerinti összetételét, a városnak a földrajzi helyzetéből adódó előnyeit, a közigazgatás rendszerét és a polgárok közt dúló ellentéteket; 1458-ra a városi tanácsban a német és magyar nemzetiségi képviselet paritásos alapon rendeződött. A szerző a cikket a fontosabb városi tisztségviselők neveit tartalmazó melléklettel, valamint alapos forrás- és irodalomjegyzékkel látta el. Gustav Gündisch: Az erdélyi szász plébániatemplomok védőszentjei c. öszszegzésében A. Schullerus, F. Zimmermann és mások adatai alapján vizsgálja a plébániatemplomok védőszentjei hozzárendelésének szokásait, majd a helységnevek szerint rendezett táblázatban felsorolja mindezek pontos adatait. Kari Nehring: Császári követbeszámolók és jelentések Konstantinápolyból, mint a történetírás forrásai Dél-Európa XVI—

XVII. századi történetéhez c. beszámolójában kiemeli, hogy a követ jelentésekre ugyan erősen rányomta bélyegét a kor törökellenes hangulata, azok mégis jelentős források, melyek bővelkednek a vidék lakóinak és kultúrájának leírásában. Kritikai kiadásuk mind a múltban, mind mostanság messze a lehetőségek mögött marad. Cornelius R. Zách: A kolostoréletről és kolostorreformról a XVII. századi Moldvában és Havasalföldön c. írásában a kolostorok történetét tekinti át, majd a kolostori élet rendjével foglalkozik alapvetően a lábjegyzetben megadott források alapján. Miskolczy Ambrus tanulmányában (Magyar nemes — román alattvaló? Fogaras társadalmi fejlődéséről a XIX. században) Fogaras sajátos mikrorégióját, társadalmi mechanizmusát elemzi, amely sajátos átmenetet képezett a középeurópai és a délkelet-európai fejlődés között. A szerző választ ad arra, hogy a román kisnemesség miért és miként támogatta a magyar reformmozgalmat. A tanulmányt bőséges, pontos jegyzetapparátus és e vidék lakosságának etnikai, vallási megoszlását tartalmazó függelék teszi teljessé. Krista Zách — A nemzet és nemzetiség fogalma és használata Erdélyben a XIII—

XVI. századi prehumanista szövegek alapján — a „natio" és a „nemzetiség" fogalmának tartalmát, illetve annak változásait elemzi a kora középkortól egészen a XVIII. századig, amíg a három kategória, a nemzetiség, a társadalom és politikai lojalitás — Szűcs Jenő meghatározásai alapján — még nem voltak szoros összefüggésben egymással. R. Várkonyi Ágnes: Bethlen Gábor és a Rákócziak Erdélye az európai béketárgyalásokon. 1648—1714. c. tanulmányában végigkíséri Erdély szerepét és helyét az európai békekötésekben. Bethlen Gábornak a békéről vallott nézetei — melyek nagyon is egybehangzottak Grotius elképzeléseível — voltak azok a vezérelvek, amelyek aztán a magyar és erdélyi kartéziánusokon át a XVII. századi magyar politikusokat és II. Rákóczi Ferencet is irányították. Michael Kroner: Stephan Ludwig Roth és az erdélyi nemzetek c. írásában, mint a szász politikus életének legjobb monográfusa, összegzi eddigi kutatásainak eredményeit. Részletesen kifejti, hogy Roth gyakorlati politikai megfontolásokból kiindulva miként kereste a népek egyenjogúságát biztosító együttélési lehetőségeket a nemzeti kisebbségek máig nyitott kérdésében. 87