Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A kormány és a katolikus püspöki kar 1950-es egyezményének történetéhez: dokumentumok / 46–72. o.

gadjunk mindent el, vészeljük át a dolgot.

53 Amíg az egyház vezetőinek ez az álláspontja, addig lényegében ők politikai harcot folytatnak a jelenlegi rendszer ellen, még ha ez bibliai fordulatokba van is csomagolva. Mi ezzel szemben mindig arra törekedtünk és most is arra törekszünk, hogy próbáljunk valami megegyezést létrehozni. Én azt mondom, hogy ebben a tekintetben ismételten kerültem abba a helyzetbe, mintha olyan kocsi után futnék, amely nem akar felvenni. Nekem megbízatásom van a kormánytól, a Pártomtól,

5/

' a magyar dolgozó néptől, hogy igyekezzem a fejlődésüket a lehető legkisebb áldozattal, bajokkal, szenvedésekkel elősegíteni, mert baj, szenvedés épen elég volt. Én kizárólag ettől a szemponttól vezettetve gondoskodtam arról, hogy a kormány mindig újra nyújtsa ki a kezét az egyház felé, ha százszor is visszalöki.

55 Ez a mostani ülés is ennek megnyilvánulása, az a gyorsaság, amivel a kormányzat intézkedett, mutatta, hogy nem akartuk levegőbe lógni hagyni a katolikus egyház vezetőit. Hétfőn kaptuk a levelet, pénteken a minisztertanács ülésén megszavazták a bizottságot,

56 engem is beneveztek és ugyanezért kértük Grősz jelenlétét, mert az volt az érzésünk, hogy nem teljesértékű az a bizottság, amelyikből ő hiányzik, a jelenlegi legfőbb egyházi férfi, mert azt akartuk, hogy mind a két oldalról megfelelő képviselet legyen. Azért kértük, hogy írásban kapjuk meg a tárgyalás anyagát, hogy meggyorsítsuk, mert elhihetik, hogy akármilyen keserves a harc, nekünk sem érdektelen, hogy oda nem tartozó embereket eltaposson a kocsi. 2 miséző belekerült a kitelepítésbe és a belügyminisztérium amikor megtudta, adott intézkedést, mert ez nem egyházellenes, hanem politikai intézkedés volt, amire az kényszerített bennünket, hogy rengeteg esetünk volt, amikor kémeket akiket külföldről küldenek, igyekeznek az első pappal, apácával, szerzetessel találkozni, ha egyszer találkoztak vele akkor biztonságban vannak. Alig van kém-esetünk, amelybe ilyesmi bele nincs keverve. Justh apátplébános a Stenderd gyári ügybe

57 bele volt keverve. A szomszéd államok, Románia, Csehszlovákia folyton nyaggatnak, lefogják azokat akik átszöktek, az esetek nagy részében papok és szerzetesek szerepelnek. Én kénytelen vagyok olvasni a külföldi magyar fasiszta sajtót,

58 amelyben eldicsekednek azzal, hogy ilyen és ilyen plébános segítette őket a menekülésben. Nekünk lett volna a legkellemesebb, ha meg tudtunk volna egyezni. Egyelőre az a helyzet, hogy küldenek ide-oda. Két héttel ezelőtt megkaptuk a szerzetesrendek vezetőinek levelét,

51

' megkérdeztük Grőszt, hogy amennyiben ennek a levélnek alapján valami megegyezést kötnénk, kötelező-e az a katolikus egyházra. A válaszból kiderült, ha akarják elfogadják, ha nem akarják, nem fogadják el.

60 A levél a közoktatásügyi minisztériumban fekszik el. Különben az fog történni, hogy 10 órától tárgyalunk ma, a bizottsággal, amely 57 rendet

61 képvisel, a végén az egészet kezdhetjük elölről. Nekünk volna a legkellemesebb, hogy meg tudjunk egyezni. Elhihetik, hogy az apácák holmijára, pénzére, szükségünk nincsen. Az kb. 100 vagy 50.000 forint. Lehet, hogy helyenként keményebben jártak el, ahol nem nyitották ki a törvény nevében az ajtót.

62 Én azt mondom, hogy ez a lista, amiben vannak elfogadható, vitatható dolgok, nem elégíthet ki, mert nem megy a kérdés gyökeréig, de még a derekáig sem. A 11.) pont kiindulási pontja annak, hogy az egyház változatlanul nem akar megegyezni a magyar kormánnyal, az átvészelés politikáját viszi és ezt az átvészelést igyekszik megrövidíteni, úgy, hogy a népi demokráciát igyekszik megrövidíteni. Az eklézia militans

63 kifejezést alkalmazhatom, ők is segítenek, hogy az életünk megrövidüljön, ha már átvészelésről van szó. Ahová nyúlnak, mindenütt hasonlót tapasztalunk. Két eset, ami a napokban történt. A közoktatásügyi miniszter átküldött egy levelet, ahol Grősz agresszív hangon követel beszédet és gyóntatást Mindszenthy részére.

64 Véleménycsere történt. Az én véleményem az volt, hogy bár, amikor én voltam börtönben hozzám senkit be nem engedtek, még kevésbé nem beszélhettem vele négyszemközt.

65 Ennek dacára mi annak a megmutatására, hogy nem vagyunk merevek, megengedtük. Ez helytelen volt. Később jelentették, hogy nem gyóntatásról, hanem politikáról volt szó,

66 megbeszélték, hogy miután Drahos meghalt,

67 ki legyen az utóda. Utasítást adott, hogy Bresztovszkit

68 válasszák meg. Egy elítélt ne adjon utasítást. Én megkérdeztem, hogy ki ez az ember. Kiderült, hogy bűntársa volt, 8 hónapot ült vele, tavaly engedték ki,

69 de egyébként az a híre, hogy a népi demokráciával meg akar egyezni, viszont ha így van az én véleményem az volt, hogy akkor a bukása biztos, ö volt az, aki a népi demokráciára nem tette le az esküt.

70 Egy komoly politikai demontsráció lett belőle. Miután ráirányították a közfigyelmet, valószínűleg ülni is fog.

71 Itt van ez a hatvani eset, amikor az ifjúsági kongresszus

72 volt, Űjhatvanban készültem felszólalásra, 10 óra körül a ferencesek félreverték a harangot. Javasolták, hogy hívjuk ki a rendőröket, én azt mondtam, nincs szükség verekedésre, telefonálják fel a vezetőt és magyarázzák meg neki, hogyha nem csinál rendet, akkor 60