Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A kormány és a katolikus püspöki kar 1950-es egyezményének történetéhez: dokumentumok / 46–72. o.

hatott a lengyel eset, mert az, bármennyire is nyilvánvaló a két szituáció közötti különbség, mégiscsak precedenst teremtett. 8 A publikussá vált egyezményen a kormány részéről Darvas József vallás- és köz­oktatásügyi miniszter, az egyház részéről Grősz József kalocsai érsek, a püspöki kar elnöke aláírása szerepelt csak. Az ÁEH archívumában meglévő eredeti pél­dányon azonban valamennyi püspök saját kezű aláírása is szerepel, nyilván azon megfontolásból, hogy így egyértelműen kötelező érvényű számukra is a megálla­podás. 9 Kis Űjság, 1950. szeptember 1. (Azóta számos helyen közölték.) 10 Magyarázó és elemző jegyzetektől eltekintettünk, mert a tárgyalás egészét és az egyezményt említett könyvünkben (87—122. old.) ismertettük. FÜGGELÉK l/a Grősz József kalocsai érsek 1950. június 20-i levele Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszterhez Minister Űr! Az utóbbi hetek eseményei, nevezetesen a napi sajtónak és szóbeli propagan­dának az Egyház ellen napról-napra megismétlődő támadásai, valamint a Kormány­nak a magyar szerzetesekkel szemben tett súlyos intézkedései felszólalásra késztetik a Püspöki Kart. A belügyministerium IV. főosztályának a f. évi június 7. és 9. napjain kelt 11/1950. számú bizalmas rendelkezése folytán ugyanis a rendőrségi közegek a 8310/ 1939. M. E. számú rendeletben foglalt „közrendészeti és közbiztonsági" szempontokra sablonszerűén hivatkozva, az ország különböző részein a férfi- és női szerzetesek tömegeit éjnek idején rendházaikban meglepve és felriasztva erőszakosan elhur­colták és egyes szerzetesi rendházakban, püspöki palotákban összezsúfolták, sőt házi zárlat alá is vették. 1 Tették ezt számos esetben úgy, hogy az érintett szerzetesek a legnélkülözhetetlenebb szükségleti dolgokat sem vihették magukkal, és élelmezé­sükről azóta sem történt gondoskodás. Mivel ezen események súlyos szenvedést okoznak ártatlan emberek nagy szá­mának és velük együtt aggódó hozzátartozóiknak, mivel továbbá erősen nyugtalanítják a közvéleményt, mely szerzeteseiben sok esetben volt tanítóit, ápolóit, lelkipásztorait és barátait tisztelte és szerette, mivel végül és főképen az Anyaszentegyház egy szerves intézményének fenn­maradásáról van szó, mely nélkül az igazi vallásszabadságot nem lehet elképzelni, azért a Püspöki Kar a történtek miatt ünnepélyes óvást emel és szükségesnek, valamint alkalmasnak látná olyan tárgyalás megindítását, melynek folyamán egy­részt ő a szerzeteseket ért bántalmakat és sérelmeket feltárhatná, másrészt a Kor­mány képviselői kifogásaikat felhozhatnák, hogy így mindkét rész egyetértésével a sérelmek orvoslásának módját megtalálnék és az annyira szükséges és óhajtott békét belföldi vonatkozásban is előmozdíthatnék. 2 Addig pedig, míg ezek a tárgyalások megindulnak és lefolynak, kérjük a szer­zetesek ellen irányuló minden további lépés megszüntetését és a tett intézkedések­nek legalább enyhítését. Fogadja Miniszter Ür őszinte tiszteletem kifejezését. Budapest, 1950. június 20-án Grősz József kalocsai érsek, a Püspöki Kar elnöke. 3 52

Next

/
Thumbnails
Contents