Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A kormány és a katolikus püspöki kar 1950-es egyezményének történetéhez: dokumentumok / 46–72. o.

Mária Terézia, illetve II. József uralkodása idején, amikre Rákosiék most nagy örömmel hivatkoztak.) A szerzetesekkel szembeni atrocitások mellett a püspökök tárgyalásra és megegyezésre kényszerítésének — és így a kánonok kényszerű megkerülésének —a másik kiváltó oka a katolikus papi békemozgalom 1950. augusztus l-jén történő megindítása voltS' A csehszlovákiai példát véve alapul, a kormányzat segítségével az alsópapságból (világi és szerzetespapokból egyaránt) verbuválódó mintegy 300 személy budapesti papi gyűlésén mondták ki a békepapi mozgalom megindítását. A benne részt vevők személyes indítékai és körülményei nyilván sokfélék voltak; a tényleges demokratikus és szociális meggyőződéstől a személyi karriervágyon át a kényszerítő körülményekig bezárólag. Az azonban nyilvánvaló, hogy ez a mozgalom nem nyúlt vissza az egyházon belüli korábbi haladó demokratikus mozgalmakhoz és törekvésekhez, így pl. az 1918—19-es Papi Tanácshoz, vagy az 1930-as évektől ott jelentkező kereszténydemokrata, antifasiszta csoportokhoz sem. A hatalom viszont úgy vélte, hogy e mozgalommal demonstrálni lehet az alsópapság és a főpapság szembenállását, az egyházon belüli reakcióval szembeni haladó törekvéseket, amelyek a főpapságot a megegyezésre kényszeríthetik, és a megállapodás betartására is hatást gyakorolhatnak. Rákosi azt sem rejtette véka alá, hogy végső esetben ezt a mozgalmat felhasználva, a megegyezésre nem hajló püspökökkel szemben, az egyházszakadást is felidézhetik, amire ekkorra már több precedens is volt. (Elsősorban a kínai nemzeti katolikus egyház létrehozása, vagy Sztálin 1946-os akciója az ukrán görögkatolikus egyház felszámolására és visszavitelére az orosz pravoszláv egyházba, avagy az erdélyi görögkatolikus hierarchia bekényszerítése a román ortodox egyházba.) így tehát 1950 nyarára olyan szituációt teremtett a hatalom — a szerzetesrendek felszámolásával és az egyházon belüli ellenzék, a papi békemozgalom életrehívásával —, ami a katolikus egyház térdre kény szerülését eredményezte. Egy kemény, alkudozásból álló tárgyalássorozat után — amelyben mindkét fél bizonyos értelemben az 1950 tavaszán Lengyelországban kötött megállapodásra hivatkozott vagy gondolhatott.

7 1950. augusztus 30-án aláírták a közismert egyezményt.

8 Ennek jogi milyensége azonban bizonytalan volt és maradt, hiszen ellenkezett az egyház törvényeivel, ezért Róma nem is ismerhette el, esetleg a későbbiekben bizonyos engedmények érdekében hallgatólagosan tudomásul vette. Mivel a püspöki karnak nem volt az egyezménykötésre jogosítványa, így az nem is jelent meg a Magyar Közlönyben, hanem a Kisgazdapárt volt újságjában, a Kis Űjságban publikálták.^ Ennek ellenére ez a megállapodás képezte az alapját, nyilvánvalóan elsősorban politikai alapját az állam és a hazai katolikus egyház kapcsolatrendszerének. Amint a jelenlegi bíboros prímás megállapítása jelezte, ez az egyezmény az egyház—állam viszonyban az egyház korlátozááának a formuláit alapozta meg és ennek a kapcsolatrendszernek hiányzott, hiányzik a törvényes szabályozottsága. * * * A Magyar Népköztársaság és a Magyar Katolikus Püspöki Kar közötti 1950-es megállapodás létrejöttét az azt megelőző tárgyalások jegyzőkönyveiből és mellékleteiből tudjuk rekonstruálni. A tárgyalások 8 fordulóban, 1950. június 28-tól augusztus 24-ig, hetente általában egy-egy tárgyalási napban zajlottak le. Ezek terméke 8 jegyzőkönyv, amelynek gyorsírással készült eredetijét gépírásos példányokba tették át. Ezek összterjedelme kb. 10 ív. A jegyzőkönyvekhez csatlakozó különféle mellékletek a napirenden levő kérdésekhez részint a kormánybizottság, részint a püspökkari bizottság által beterjesztett javaslatok, do50