Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - Heindl, Waltraud–Malfer, Stefan: Az osztrák minisztertanács jegyzőkönyvei, 1848–1867: egy kétoldalú vállalkozás / 37–45. o.

ten visszatérő napirendi pontról, amely mögött a közigazgatási reform kérdéskörének egy sajátos szelete rejlik. A Magyar Udvari Kancellária 1860-ban történt visszaállítása után és a régi megyei igazgatáshoz való részleges visszatérés következtében a kormánynak Magyarországon számos ún. rendelkezési állományba helyezett, azaz munkanélküli hivatalnokról kellett gondoskodni. Ebben az ügyben a regionális és szociális szempontok fonódtak össze a magas politika céljaival. A nyílt vitákat tartalmazó, az egymáshoz kapcsolódó ügyek láncolata folytán összességükben fontos jegyzőkönyvek mellett — mely utóbbiakra csak néhány példát idéztünk — természetesen vannak olyan egyes protokollumok, amelyek az ott előforduló személyek, helységek vagy témák miatt lehetnek tanulságosak a kutató számára; legyen szó például akár egyes vasútépítési tervekről vagy törvénytervezetekről, a zsidó emancipációról vagy egyházügyi kérdésekről, oktatási ügyekről vagy a magyarországi dohánytermesztésről. A speciális előismeretekkel rendelkező kutató ezekből a jegyzőkönyvekből akkor is fontos tanulságokat vonhat le, ha az egyes adatok csak elszigetelten állnak rendelkezésre. A minisztertanácsnak a döntési piramisban elfoglalt kiemelkedő szerepe önmagában szavatolja a jegyzőkönyvek fontosságát. A központi hatóságok egy-egy ügyben keletkezett irataira utaló forrásközlési magyarázó jegyzet pedig minden esetben nyújt valamilyen támpontot az elmélyültebb kutatáshoz. Nem is tartjuk szükségesnek, hogy ezt az eljárást további példákkal szemléltessük. Ehelyett — miután témánként bemutattuk forrásunk különös sajátosságait és tartalmi spektrumát — legyen szabad befejezésül egy másik aspektusra, a jegyzőkönyvek tartalmának földrajzi hatótávolságára felhívni a figyelmet. A minisztertanácsi üléseken az előtérben kétségtelenül az összbirodalmat érintő olyan témák álltak, mint a politikai és gazdasági kérdések vagy a törvényhozás. Emellett azonban egész sor olyan napirendi pontot találunk, amelynek vitái az egyik vagy másik koronatartományt illető regionális problémákra vonatkoznak, mint pl. a tartománygyűlések összehívásának kérdése vagy az 1863. évi orosz-lengyelországi felkelés, amely szűkebb értelemben csak Galíciára gyakorolt hatást. A minisztertanács mint központi kormányszerv intézkedéseiben az összbirodalmi szempontok természetesen mindenkor jelen vannak. Mivel a Tirol, Horvátország vagy Magyarország történetével foglalkozó historikus sem hagyhatja figyelmen kívül az összbirodalmi keretet, a minisztertanácsi jegyzőkönyvek kétszeresen is fontosak a regionális történetírás számára: egyrészt a tárgyalt regionális problémákhoz, pl. Lombard-Velencével vagy Erdéllyel kapcsolatos történeti kérdésekhez mindenkor speciális ismeretanyagot szolgáltatnak, másrészt érzékeltetik azt a látókört és szemléletet, amelyben sor kerül a regionális kérdés megtárgyalására. Ez a látókör azonban sohasem csak regionális, hanem egyúttal mindenkor összbirodalmi! A görögkeleti románság részére nagyszebeni székhellyel felállított érsekség ügye iránt különböző okokból érdeklődhet mind az egyháztörténet művelője, mind pedig az erdélyi történettel foglalkozó historikus. A minisztertanácsi jegyzőkönyvekből ennek az alapvetően regionális eseménynek a következményei kapcsán az összbirodalmi politika más dimenziója tárul fel számunkra. Hasonló jelenség figyelhető meg a vasútépítési engedélyek kiadásával vagy az 1863. évi szlovák kívánságokkal foglalkozó minisztertanácsi tárgyalásokon. Az összbirodalmi és regionális témák mellett természetesen szerepeltek a minisztertanács napirendjén elsődlegesen helyi jelentőségű kérdések, mint pl. Bécs város bővítése, a trieszti kikötő problémái és néhány magyar megyében a betyárvilág leküzdésére teendő 1862. évi intézkedések. Ezekre az ügyekre 43