Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - Bereczné Huszár Éva: Heves megye történeti térképeinek rekonstrukciója / 27–36. o.

3. sz. ábra nek oka feltehetően az lehet, hogy a térképet több részletben, más-más időpontban vették fel.) így a megoldás az, hogy minden lépésnél ellenőrizzük az ih-i iránytól való eltérést. 2. Az 1:25 000-es méretarányra nagyított/kicsinyített kéziratos térképeken mert távolságok csaknem minden esetben eltérnek a hasonló méretarányú III katonai felvételi távolságoktól. A polgári térképek készítői a XVIII század utolsó harmadáig csak módjával használtak távolságmérő műszereket legtöbbször lelépéssel mérték a távolságot vagy becsléseikre hagyatkoztak 'AZ I katonai felvétel már műszerekkel készült ugyan, de a távolság lelépése és a becsles továbbra is gyakorlat maradt. Tapasztalatunk szerint a polgári térképeknél 100 és 1600 méter, az I. katonai felvételnél (készítőtől függően) 600 méter volt a legnagyobb eltérés. A polgári térképek nagy távolsági eltérését a fentieken kivul még az is befolyásolta, hogy sokszor a helyi lakosság elmondása alapján rögzítették az egyes tereptárgyak helyét, ha a terepet nem járták be A fentebb elmondottakból nyilvánvaló, hogy szinte a legritkább esetben esnek össze a kéziratos térképek 1:25 000-es filmlapjainak pontjai a III. katonai felvétel azonos pontjaival. Ezért a térképek rekonstruálását a következő módon végezzük el. Mindenekelőtt a helyes É-i irányt kell rögzíteni. Különösen nehéz ez akkor ha a térképen még a pontatlan É-i irányt sem tüntették fel. (Ilyen az I katonai felvétel, bár térképészeti É-i irány a térképlap széle. A probléma abból adódik hogy mint már említettük, egy szelvény tizenhatodrészével dolgozunk és így a terkep szélétől távolabb eső részek darabolásakor már nehezebb a térkép szélével párhuzamos irányt tartani.) Azoknál a kéziratos térképeknél, ahol az É-i irányt jelölték, a szükséges 30