Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - Lakos János: A levéltári kutatási korlátozások elvei / 3–13. o.

rólag az illető beleegyezésével. Az elmúlt másfél évtized levéltári jogszabályalkotása már tükrözi ezeket a változásokat, noha sok még a bizonytalanság az információszabadságra és az adatvédelemre, illetve a levéltári kutatásokra vonatkozó előírások összhangjának megteremtésében. Az alábbiakban néhány jellemző példán szeretném bemutatni a Nyugat-Európában napjainkban érvényesülő, sok vonatkozásban átmenetinek tekinthető helyzetet a kutatási korlátozások terén.

14 Borsa Iván cikkében említette az angol nemzeti levéltárban érvényesülő kutatási korlátozásokat. Szaszkó István kollégám 1988-ban több hónapon át végzett kutatómunkát az itt őrzött XX. századi főhatósági fondokban. A 30 éves kutatási időhatárnak megfelelően hozzáférhetett az 1957 végéig keletkezett iratokhoz, de csak a hiánytalanul meglévő ügyiratszintű jegyzékek alapján kérhette ki azokat. A jegyzékben gyakran találkozott az iratcsoportok jelzete, illetőleg az akták sorszáma után tett következő megjegyzésekkel: „Closed until 50/75 years", „Title unknown (Closed for 50/75 years)." Vagyis: zárolva 50, ül. 75 évre. Ezekbe a dokumentumokba nem tekinthetett be.

15 Franciaországban az 1978. évi informatikai törvényt 1979-ben követte a levéltári törvény, benne a levéltári anyag használatának újraszabályozása. Kimondták azt, hogy a keletkezéstől számított 30 év elteltével általában kutathatók az iratok (addig 50 év volt a határ!), azonban mindkét irányban lényeges kivételeket tettek. Időbeli megszorítás nélkül hozzáférhetők az olyan dokumentumok, amelyek jellegüknél fogva eleve a közvéleményhez szóltak (hivatalos jelentések, büntető ítéletek, közzétett statisztikai adatok, a személyi problematikával össze nem függő igazgatási dokumentumok). Ellenben az állami érdeket és az egyének személyes viszonyait érintő aktákat hosszabb ideig tartó korlátozás alá vonták. így nem kutathatók: 60 évig a titkosnak minősített iratok, az állam biztonságára, védelmi képességére és egyéb érdekeire vonatkozó, továbbá az olyan dokumentumok, amelyek személyek adó-, pénz- és birtokügyi adatait tartalmazzák.

16 A személyre vonatkozó orvosi jellegű adatok az illető személy születésétől számított 150, a személyzeti anyagok a születéstől számított 120, a bírósági anyagok (kivéve a büntető ítéleteket, amelyek nyilvánosak), a közjegyzői okiratok, állami anyakönyvek, népszámlálási felmérések stb. 100 évig vannak zárolva. A levéltári főigazgatóság kivételesen engedélyezheti a korlátozás alá vont anyagokban való tudományos célú kutatást, de ennek kettős feltétele van: az iratképző szervnek vagy jogutódjának hozzájárulása és a kutató megbízhatósága, illetőleg írásos kötelezettségvállalása a titoktartásra. Hollandiában az 1962. évi levéltári törvény és az 1980-ban hatályba lépett információs törvény fekteti le a levéltárhasználat szabályait. Az európai országok többségétől eltérően, de pl. Luxemburg Nagyhercegséghez hasonlóan, itt csak 50 év után kerülnek levéltárba az iratok, mégis léteznek korlátozások a keletkezéstől számított 75—100 év időtartamra. Ebbe a körbe tartoznak mindenekelőtt azok a dokumentumok, amelyeknek nyilvánosságra kerülése fenyegetheti a királyság eszméjét, az állam védelmi képességét és árthat a más államokkal fennálló kapcsolatoknak, továbbá az állami intézmények pénzügyi helyzetét feltáró, a bűnügyi nyomozásokra, a főhatósági ellenőrzésekre vonatkozó és az olyan iratok, amelyek orvosi jellegű vizsgálatok lefolyását és eredményeit tartalmazzák, vagy a bennük foglalt adatok megismerése jogtalan előnyhöz juttathatna jogi és természetes személyeket vagy kárt okozhatna nekik. Svájc szövetségi levéltárában 35 éves a kutatási időhatár, s lényegében az előbbi két országban érvényesülőkhöz igazodó további korlátozások állnak fenn. Ezek feloldására az iratképző szerv szerint illetékes főhatóság hozzájárulásával 9