Levéltári Szemle, 38. (1988)
Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - KILÁTÓ - Draskóczy István: A Bolognai Állami Levéltár / 71–81. o.
kanhatunk. 0 Még két fontos szervnek az iratait helyezték el ebben a gyűjteményben. Az egyik az egyetem ügyeivel foglalkozó városi bizottság, a másik pedig a Memoriali hivatala volt. Mind a kettő kapcsolatban állt a komunával. Azok, akik az egyetem történetével foglalkoznak, óhatatlanul kapcsolatba kerülnek ezzel a két fonddal. Az elsőnek már a nevében is benne van, hogy mit takar, tudniillik Riformatori dello Studio (Egyetem reformátorai) volt a neve. A bizottságot az 1349 és 1384 közötti években szervezték meg, s a városnak az egyetem feletti felügyeletét biztosította. Feladata volt, hogy azon őrködjön, hogy a törvényeket diákok és tanárok egyaránt tiszteljék, az előadók pontosan tartsák meg óráikat. Fokozatosan az oktatók kinevezése is a kezükbe ment át. Évente listákat készítettek az órákat tartó személyekről (Rotuli dei lettori — Tanárlisták). 7 Ebben a fondban az 1286 és 1800 közötti időszakból talál iratokat a kutató. A Memoriali (Feljegyzések) nevet viselő fondról kevesen gondolnák, hogy az itt előforduló ügyek között — igaz, fáradságos munkával — egyetemisták (köztük magyarok) dolgaira bukkanhatnak. Mint a neve is mutatja — Memorialia communis, Libri memorialium — közjegyzői anyagról van szó. Mivel az egyes polgárok közötti szerződéseknél sok volt a bizonytalanság (többen letagadták kötelezettségeiket vagy meghamisították a polgártársaikkal és az idegenekkel kötött egyezséget), Egidius Foscherari tanácsos javaslatára Bologna előírta, hogy minden olyan, a városban vagy környékén kötött ügyletet, ami 20 líránál nagyobb értékű volt, nagykorúsítást, végrendeletet, azt, ha a komuna valamelyik hivatalnoka könyveit átadja az utódjának, a közösség által hivatalosan megbízott jegyzők egyike elé kell vinni. Még azon a napon, amikor az ügyletet lebonyolították, vagy a következő napon fel kellett keresni a jegyzőt, hisz ellenkező esetben mindaz, amiben megállapodtak, érvényét veszítette. Ha valaki ennek ellenére a szerződést elfogadta, 100 líra bírságot kellett fizetnie. A feljegyzéseket regisztrumkönyvekbe vezették. Nem teljes szövegű okleveleket találunk itt. Az egyes bejegyzések változó terjedelemben a szerződés tárgyát, értékét, a felek és a tanúk pontos nevét, származását, rangját, a kiadás helyét és dátumát tüntetik fel. Az első ismert jegyzőt Nascimpere Rasorinak hívták. A jegyzők száma eleinte csak kettő volt, később már elérte a húszat is. Fél évig működtek. Amikor lejárt az idejük, az általuk készített regisztrumot kötelesek voltak a Camera actorum-ban elhelyezni. Kezdetben ezen kívül még két másolatot kellett készíteniük, amelyek közül az egyiket a domonkosok, a másikat pedig a ferencesek rendházában őrizték. Ezek közül néhány példány ma az Archivo di Stato-ban található. Az intézmény működését többször szabályozták. Az 1333-ban kiadott statútum szerint a jegyzők három provisort voltak kötelesek választani, akik a bejegyzésért járó illetéket tartották nyilván. Így keletkezett a Provisores nevet viselő sorozat, amely valójában egy papírra és egy pergamenre írt kötetsorozatból áll. Előfordulhat tehát, hogy egy-egy ügy háromszor is a szemünk elé kerül. A XIV. század végétől a Memoriali hivatal regisztráló tevékenysége akadozott. Az 1385 és 1436 közötti korszakból mindössze hét kötet maradt fenn. Úgy látszik az illetékfizetést pontosabban vezették, mert arról több adat tanúskodik ebben a periódusban. AMemoriali-nak a tulajdonképpeni feljegyzéseket tartalmazó része ma 322 könyvből áll, amit az 1265 és 1436 közötti évek kétezer regisztrumkötetéből alakítottak ki. A Provisores sorozat 1215 regisztrumköny vet számlál az 1333 és 1452 közötti időszakból. Mivel a XVIII. században, amikor a mai rendszert létrehozták, különböző jegyzők feljegyzéseit fogták össze egy-egy kötetbe, így megeshet, hogy egy-egy év beírásai később ismét felbukkannak. Az anyagot kronológiai elenchus és a jegyzők ABC rendbe szedett indexe egészíti ki. Mind 75
