Levéltári Szemle, 38. (1988)
Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - HÍREK - Kaszás Marianne–Lenkei Valéria: A szocialista korszak iratkezelési-levéltári problémái: tanácskozás Noszvajon / 90–92. o.
hogy helyhiány miatt még az 50-es évekbeli iratanyagot sem sikerült behozni, a későbbiek begyűjtésének esélyei viszont erősen lecsökkentek az iratanyag irattári pusztulása miatt. A gazdaságtörténeti iratanyag archiválása messze lemaradt a többi forrásanyagé (közigazgatás, jogszolgáltatás) mögött. Ennek megfelelően a szocialista kori gazdasági iratok rendezésére nem alakulhatott ki kellő tapasztalat — így a jól bevált polgári kori rendezési elveket alkalmazza a BFL. Ezek után Albrechtné Kunszeri Gabriella (Magyar Országos Levéltár, osztályvezető) átfogó képet adott az iratanyag fertőzésének okairól, fajtáiról, valamint az ellenük történő védekezés lehetséges módjairól. A második nap nyitó előadását Szaniszló Ferenc (Heves Megyei Levéltár) tartotta a tanácsi iratok rendezésében alkalmazott új szisztémáról. Ennek lényege, hogy minden tanács külön fondot képez, s irataikat kronologikus sorrendben, az éveken belül 4 állagra bontva (testületi anyag, osztályok iktatott iratai, adóügyi iratok, segédkönyvek) rendezik. E megoldásnak köszönhetően egy év anyaga egy helyen, segédleteivel együtt azonnal hozzáférhető. Szögi László (ELTE Levéltár igazgatója) áttekintve a magyar levéltárosképzés történetét, elsősorban azt vizsgálta, hogy az alapképzési funkció milyen mértékben ad lehetőséget szakosodásra, speciális ismeretek nyújtására. Az ELTE Segédtudományi Tanszéke nevében felhívta a figyelmet arra, hogy az egyetemen már folyó egyéves továbbképző tanfolyamok rendszeréhez igazodva lehetséges lenne a modern kori iratok feldolgozásával kapcsolatos speciális ismeretek oktatása is. Javasolta: ennek megvalósítását a Levéltáros Egyesület is kezdeményezze. Erdmann Gyula előadásában — a kollégáktól előzetesen beérkezett vélemények figyelembevételével — a levéltári anyag védelmével összefüggő kérdések újraszabályozását javasolta. Példákkal bizonyította: a történeti értékű iratok védelmét csak a hozzájuk fűződő ügyviteli, igazgatási érdekek szigorú érvényesítésével lehet megfelelően biztosítani, így az lenne célszerű, ha az iratkezelés ügyét egy olyan főhatóság venné kézbe, amely helyzeténél és alapfunkciójánál fogva alkalmas az iratkezelési és ügyviteli követelmények meghatározására, illetve számonkérésére. Emellett szükségesnek tartotta a történeti forrásanyag körének a jelenleginél pontosabb meghatározását, amely egyértelműen a levéltárak feladata lenne. A továbbiakban, sorra véve a levéltári tvr. egyes rendelkezéseit, még a következőket javasolta: a levéltárak feldolgozó és publikációs tevékenységének felügyeletében az MTA vállaljon tevőleges szerepet; kapjon nagyobb elismerést az irattárosi munka; a kép- és hangfelvételek, valamint a számítástechnikai adathordozók gyűjtését a jövőben külön szaklevéltár végezze; kerüljön sor az országos és a tanácsi levéltárak, továbbá a szaklevéltárak illetékességi és gyűjtőkörének egyértelműbb elhatárolására, s jogszabály garantálja, hogy történeti értékű iratot csak levéltár gyűjthessen és őrizhessen. Künstler Ferenc (Művelődési Minisztérium, főelőadó) a vállalati iratkezelés szabályozásával kapcsolatos problémákat tekintette át. Utalt arra, hogy az új vállalatirányítási formában működő szervek esetében az iratkezelés szabályozása, az irattári őrzés időtartamának meghatározása — az önállóságból következően — az igazgató döntési jogkörébe került. E jogkör gyakorlásához azonban szükség van egy megfelelően részletezett, a selejtezési határidőket pontosan feltüntető irattári tételjegyzék jogszabályként történő kiadására. Részletesen szólt e jegyzék elkészítésének elvi és módszertani kérdéseiről, alkalmazását illetően pedig nyomatékosan kiemelte: a jelenlegi gyakorlattal ellentétben szükség lesz arra, hogy a vállalati irattári tervek elkészítésében az illetékes levéltárak közvetlenül is részt vegyenek, s a helyi adottságokat is figyelembe véve maguk határozzák meg a levéltári megőrzést igénylő irattári tételeket. 91