Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - MÉRLEG - Müller Veronika: A magyarországi árszabások forrásanyagának katasztere 1463–1848. Bp., 1986. / 84–86. o.

kat tartalmazta volna, de mivel a munka elején már egyértelművé vált, hogy a gazdaságtörténeti kutatásokhoz a jelzetkataszter akkor nyújt segítséget, ha minél szélesebb körben tartalmazza az ár- és bérszabályozásokat, így az anyaggyűjtés köre erősen kiszélesedett. A kataszter tehát úgy dolgozta fel a limitációkat, hogy tartalmazza a céhes mesterségeket, a céhen kívüli mesterségeket, a terményeket, a termékeket, a munkabéreket, az előforduló vámszabályozásokat, mértékegységeket, pénzegységeket, viselet-előírásokat, vadászati előírásokat, szállásdíjakat, tehát mindazt, ami az árszabásokban konkrétan szerepel. Fenti tartalmi ismertetésen kívül megtudhatjuk a kataszterből a limitáció kibocsátásának idejét, helyét, a limitáció területi hatályát, valamint az őrzőhelyet, ahol megtalálható az árszabás, illetve, ha már publikáltról van szó, azt, hogy hol publikálták. Ami a válogatás mélységét, a feldolgozott forrásanyag körét illeti, a kötetekből egyértelműen kiderül, hogy elsődlegesen a megyei közgyűlési jegyzőkönyvek, illetve a közgyűlési iratok — ez utóbbiak nem mindenütt egyforma alapossággal feltárva — voltak a források, másodlagosan a városok jegyzőkönyvei és iratai. Ha a második kötetben található 7. számú mutatóban követjük figyelemmel a levéltári jelzetek alapján a forrásanyagot, megtévesztő kép tárul elénk: mintha igen sokféle levéltári fondót tártak volna fel a levéltárak. Ennek oka csupán a jelzetrendszer sokfélesége, melynek következtében ugyanazt a fondot elképzelhetetlenül széles skálában tudták megnevezni (pl. IV. A. 501/A 14 K 150. P; vagy: MEGY KÖZGY JKV 43. P; vagy: PML IV. 92/2; vagy: VM NEM KÖZGY JKV 421; vagy: IV. A. 1 A/23. KÖZGY JKV; vagy: KÖZGY JKV 834.). Nem csoda, ha a szerkesztők nem is próbálkoztak a levéltári jelzetek kódolásával. Talán jobb eredményt lehetett volna elérni, ha e vonatkozásban is részletes utasítást kaptak volna a kitöltők. A kiadvány első kötete, az úgynevezett „alapkötet" az adatlapokon szereplő valamennyi adatot tartalmazza a limitáció szó szerinti címét (ami nem ad lényeges információt), terjedelmét és méretét kivéve. E kötetben a területi hatály kódjának növekvő sorrendjében és ezen belül időrendben következnek az árszabások, feltüntetve még a kibocsátás helyét, a kibocsátó szervet, azt, hogy kézzel írott vagy nyomtatott szövegről van-e szó, az árszabás nyelvét, az őrzőhelyet, a levéltári jelzetet és végül a limitáció tárgyát (mire vonatkozik az árszabás). Tekintettel arra, hogy a kódjegyzék feltünteti az őrzőhelyek, a földrajzi helynevek, a céhes mesterségek, a céhen kívüli mesterségek, a termények, termékek, munkabérek, vámok, mérték- és pénzegységek, viselet-előírások, vadászati előírások, szállásdíjak kódjait, célszerű lett volna az alapkötetben a kódokat használni a betűszöveg helyett. A második kötet az úgynevezett ,,mutatók"-at tartalmazza. Az elején a feldolgozott 3757 árszabás szám szerinti megoszlása található a kibocsátás nyelve és 50 éves időszakok szerint. Ezt követi hét mutató, melyek a limitációk legfontosabb adatait tartalmazzák oly módon, hogy az egyes mutatókban a kiemelt adathoz sorolják be a többit, és így hétféle, egymást szorosan kiegészítő szempont szerint lehet tanulmányozni, összevetni és visszakeresni az árszabásokat. Maguk a mutatók véleményünk szerint legalább annyira használhatóak és értékesek, mint az alapkötet. Annyi ellentmondást találtunk mindössze, hogy az első kötet bevezetőjében a szerkesztők a ,,limitáció tartalmá"-ról beszélnek, ami alatt a 9 csoportba sorolt adatok tételes feldolgozását értik, a mutatóknál viszont a „limitáció tárgya" kifejezést használják, holott a kettő ugyanaz. A másik megjegyzésünk: bár a szerkesztők indokolják, hogy miért a kódszámok növekvő sorrendjében csoportosították az árszabásokat, mégis a könnyebb használhatóság érdekében célszerűbb lett volna az ábécérendet követni (hiszen az ábécérendre is készült kódjegyzék). A mutatók esetében is az a véleményünk, 85