Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - Zielbauer György: A historia domusok mint a magyarországi felszabadító harcok történetének forrásai / 41–49. o.

Összefoglalva az elmondottakat azt kell megállapítanunk, hogy a hadinapló és a história domus Elek—Kétegyháza—Kunágota községekre vonatkozó bejegyzései között nincsenek ellentmondások. Elek—Kétegyháza között 1944. szeptember 24-e és október 6-a között húzódott az arcvonal, Kunágota község pedig többnapi harc után került csak a szovjet csapatok kezére. Nem tartottuk szükségesnek a felszabadító harcok kezdetével kapcsolatban Csanádpalota, Nagylak és Mezőhegyes községekre vonatkozóan a további vizsgálatot. Singer Ferenc káplánra való hivatkozással csupán utalunk arra a tényre, hogy 1944. szeptember 24-én kénytelen volt Csanádalberti községből visszafordulni és Pitvaros—Mezőhegyes—Végegyháza—Mezőkovácsháza útvonalon Magyarbánhegyesre térni. Tehát a hadinapló bejegyzéseivel megegyezően Mezőhegyes—Pitvaros—Csanádalberti ezen a napon (1944. szeptember 24-én) a magyar csapatok kezén volt, az ettől nyugatra fekvő községek — Csanádpalota—Nagylak—Királyhegyes pedig szovjet megszállás alatt voltak. Kiegészítésül említjük Pelle Ferenc „A 150 éves Kevermes község története" '(Kevermes, 1965.) c. munkáját, ahol a 67—68. oldalon a felszabadítással kapcsolatban azt állapítja meg a szerző: ,,A szeptember 26-a előtti napokban a frontvonal lényegében a magyar—román határ volt. Kevermes—Dombegyháztól a román határ felé eső tanyák már felszabadultak (szeptember 23. és 24.). .. Kevermes a magyar hadvezetésnek mellékes volt, mert szeptember 25-ről 26-ra virradó éjjel és 26-án reggel az utolsó magyar katonai alakulat is elhagyta a községet.. . Szeptember 26-án reggeltől délutánig Kevermes senkiföldje volt... Az első szovjet katonai járőrcsoport délután 3—4 óra között jelent meg a mai Felszabadulás utca végén és ugyanebben az időbén a Déli utca közepén megjelent egy másik csoport. Közben egyetlen puskalövés sem esett."

31 * * * Időben 194 napot — újabb kutatások szerint 203 napot — tettek ki a hazánk felszabadításáért folytatott küzdelmek. A TASZSZ szovjet hírügynökség 1945. április 4-én világgá röpítette a hírt arról, hogy az utolsó magyar helységből, Nemesmedvesről is kiverték a németeket. Ez az örvendetes tény azonban még nem jelentette a harcok befejeződését. Az előzőekben már utaltunk arra, hogy az osztrák—magyar határ mentén 1944. szeptember l-jétől került sor az ún. birodalmi védő állás kiépítésére. A „bécsi hadművelet" második szakaszának harcait két élesen elkülönülő periódusra kell osztanunk. Az elsőben Sárvár—Szombathely és Kőszeg elfoglalásával az ettől északra terjedő területen a szovjet csapatok minden különösebb nehézség nélkül küzdöttek le a „birodalmi védőállást", majd március utolsó napjaitól osztrák területen harcoltak.

32 Vas megyének a Sárvár—Szombathely vonaltól délre eső térségében a szovjet csapatok 1945. március 31-én a Rába északi partján több helyen elérték az osztrák—magyar határt, de itt erős német ellenállásba ütköztek. A „birodalmi védőállás" a Nemesmedvestől Rábafüzes hegyvidékig terjedő térségben a szovjet csapatok megérkezése előtt a 6. német hadsereg alárendeltségében harcoló IV. SS páncéloshadtest és a III. páncéloshadtest hadosztályainak ellenőrzése alá került. A szovjet csapatok 1945. április 4-én Nemesmedves községnek a Medvespatak mentén fekvő térségét elfoglalták ugyan, de a község nyugati hegyes részén kiépített állásokat (Ungarischberg, Sauerberg, Grenzberg) a németek 1945. április 11-ig tartották. Nemesmedvesről egy 1966-ban közölt riportsorozat szerint „?, németek kivonultak az Unger Gyula házával szemben levő Savanyúhegyre. Április 4—13. között kisebb-nagyobb lövöldözések állandóan voltak. Az orosz katonák április 10-én arra kérték a falu központi részén lakókat, hogy pa46