Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - HÍREK - Egyetemek és professzorok: az egyetemi oktatók migrációja Közép-, Kelet- és Dél-Európában a XVIII–XX. században: tanácskozás Klosterneuburgban / 109–111. o.

mint a forráshiány. Végül támogatta azt a korábban elhangzott javaslatot, hogy forráskiadvány készítésével is lehessen tudományos fokozatot szerezni. Czakó Sarolta, a Szakszervezetek Központi Levéltárának vezetője bemutatta az intézményében folyó kiadványmunkát, és szólt a tervekről is. Hudi József, a Veszprém Megyei Levéltár munkatársa leszögezte, hogy a legsürgetőbb feladat a forrásközlések alapelveinek a meghatározása és korszerű szabályzatok készítése minden korszak főbb forrástípusainak a kiadására. Az 1945 utáni forrásokról szólva figyelmeztetett arra, hogy pillanatnyilag a gyűjtés — különösen a szóbeli forrásoké — talán fontosabb, mint a kiadás és hangsúlyozta a levéltáros felelősségét a közlendő források kiválogatásában. Mákkai László zárszavában kifejezte a történész örömét afelett, hogy a sok tartalmas hozzászólás és a tárgy iránti élénk érdeklődés egyaránt azt jelzi: a forráskiadás továbbra is a levéltárakban folyó munka alapvető része, öszszegzésképpen javasolta, hogy a Magyar Levéltárosok Egyesületének vezetősége a tanácskozáson elhangzottak alapján jegyzőkönv formájában terjessze az illetékesek elé az alábbi indítványokat: forráskiadvány készítésével is legyen szerezhető tudományos fokozat; az egyetemi oktatásban kapjanak nagyobb súlyt a segédtudományok; az egyesület dolgozzon ki ajánlást a legfontosabb források kiadására. E javaslatokat a tanácskozás lezárásául Bariska István, a kőszegi fióklevéltár vezetője — aki Varga Jánostól vette át az ülés elnöki tisztét — azzal egészítette ki, hogy szükség van forráskiadási szabályzatok kidolgozására, s még inkább arra, hogy a levéltárosok szemlélete és magatartása is egységes legyen a forráskiadványokkal kapcsolatban. Tóth Péter Egyetemek és professzorok. Az egyetemi oktatók migrációja Közép-, Keletés Dél-Európában a XVIII—XX. században Tanácskozás Klosterneuburgban Az Osztrák Kelet- és Délkelet-Európa Intézet 1988-ban ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. Az Intézet az utóbbi három évtizedben a tágabb értelemben vett Közép-Európa újkori történetének, művelődésének, kultúrájának kutatásában igen jelentős centrummá vált. Ausztriának e régió történetében az utóbbi évszázadokban játszott szerepe, valamint az ország mai semleges státusa egyaránt predesztinálja is az intézetet erre a központi szerepre. A dr. Richárd Georg Plaschka által vezetett intézet jó kapcsolatokat tart fenn KözépEurópa valamennnyi országával, és kiadványsorozatokkal segíti a térség kutatóit. E kiadványok közül elsősorban az österreichische Osthefte kötetei tarthatnak számot a régió kutatóinak érdeklődésére, de hasonlóan jelentősek a 109