Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - Zielbauer György: A historia domusok mint a magyarországi felszabadító harcok történetének forrásai / 41–49. o.

Elek A korábbi volt Arad megyei járási székhely-községben a plébánián csak Csepregi József plébános maradt vissza, aki a história domus feljegyzéseit vezette. Nevezett 1948-ban halt meg Csanádpalotán. A bejegyzések szerint „1944. szeptember 22. Az utolsó vonat még sok menekülőt visz magával. Lassan megáll az élet. Az iskolák szünetelnek. 1944. szeptember 24. Vasárnap du. V^-kor minden harc nélkül bevonultak az oroszok. Az oroszok zöme nem Kétegyháza, hanem Gyula irányában vonult. Később 2 teherautó orosz ment Kétegyháza felé. Az oroszokkal románok is jöttek. 1944. szeptember 25. Elek körül van a magyar védővonal. Ágyúk és puskák feleselgetnek késő estig. Vacsora közben egy bukaresti tanító, román tiszt jött be a plébániára, jól beszélt magyarul. Híreket hozott az arcvonalból, a falu elól. 1944. szeptember 26. Templomunk találatot kapott. Misézni azért lehetett, hiszen reggel nem siettek annyira a csata kezdéssel. Az oroszok különben nem szóltak bele, sőt ők maguk is betértek a templomba. Szept. 27.—okt. 5. A torony tüzérségi figyelő. Lövik is. Egy akna a szomszéd kukorica-góréját éri. Elviszi az udvari klozetunkat. Október 5-én délután szedik a telefon-drótokat. Búcsúznak. Egész éjjel felvonulás. Hajnalban megszólalnak a katyusák és indul tovább a front."

28 Kétegyháza Elektől nyugatra fekvő nagyközség Békés megyében. Mint arra már az előzőekben utaltunk, a csanádi püspök az üresen maradt plébánia vezetésével Singer Ferenc battonyai káplánt bízta meg. Nevezett eleki származású volt, szüleit 1944. szeptember 23-án meglátogatta és Elekről 1944. szeptember 24-én reggel indult el. Nevezett 1944. szeptember 27-én az esti órákban érkezett Kétegyháza községbe, ahol átvette a plébánia vezetését. „Itt tudtam meg az utcán Marosi József eleki tanítótól, aki mint behívott főhadnagy szabadságra jött haza, hogy Elekre vasárnap délután 2 körül lövés nélkül vonult be a szovjet hadsereg. Sőt hétfőn — 1944. szeptember 25-én előnyomult egészen Kétegyháza határáig, de mivel ott ellenállásba ütköztek, visszavonták a csapataikat Elekre. Amikor október 6-án a szovjet hadsereg megkezdte a nagy offenzívát, Kétegyházán már nem találtak ellenállásra, mivel a magyar katonák előző este elhagyták a községet. Még aznap délután reverendában kerékpárra ültem és a velem szemben jövő szovjet katonákkal egymást kölcsönösen és barátsággal üdvözölve értem haza Elekre. Szüleimet és nővéreméket épségben találtam, és ők is megerősítették, hogy vasárnap (1944. szeptember 24-én), amikor én délelőtt elbúcsúztam tőlük, délután vonultak be az orosz katonák Elekre."

29 Kunágota Púja Frigyes 1979-ben megjelent visszaemlékezésében, „A felszabadult Battonya" c. könyv 77. oldalán térképvázlatot közöl, mely szerint a szovjet támadó ékek Kunágota alá értek. A história domus szerint „a magyarok német nyomásra bevonultak a Romániához tartozó községekbe és Aradra is, ahol azonban már a Kárpátokon átvonult orosz csapatokkal találkoztak. Ezek visszavetették a magyarokat, s egymás után jutott kezükre Battonya. Kevermes, Dombegyház, Mezőhegyes. Kunágotára többnapi ostrom után október l-jén, vasárnap jöttek be az oroszok. A harc a községükben október 6-ig tartott, amikor óriási lendülettel, hatalmas tankcsapattal távolodott. Az esztelen propaganda következtében Borsoviczky Lajos plébános .és Wéber Mihály káplán is eltávoztak a községből. Főpásztorunk Fülöp István battonyai hitoktatót bízta meg a plébánia vezetésével, aki október 10-én érkezett meg a községbe."

30 45