Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - HÍREK - G. Tóth Ilona: A Magyar Levéltárosok Egyesületének rendezvényei: Helytörténet és levéltár – Szeged / 104–106. o.

a régiószemlélet bevitelével segítheti az országos történetírást. Kiemelte, hogy jó helytörténeti feldolgozások nélkül nehéz az ország történetét megírni, soha nem létezett „egységes ország", s annak külön története. Hangsúlyozta, hogy a levéltáraknak kötelességük kiadványokat készíteni, ezzel a régió kultúrájához is kapcsolódnak. A levéltáraknak műhellyé kell. válniuk. Egy korábbi .vitára reagálva megjegyezte, hogy a levéltáros, rendezési-munkájára, is .jótékony, har tással van, ha ugyanő publikál is. Jároli József, a Békés Megyei Levéltár igazgatóhelyettese a forrásközlések fontosságára hívta fel a figyelmet, s e munkálatok végzéséhez egy hosszú távú program elkészítését sürgette.. Aktuálisnak tartaná .a már. meg jelent forráskiadványokról válogatott bibliográfia összeállítását.: Az egyházi levéltári források közzétételéhez szükségesnek tartaná,, hogy szakmai segítséget .nyújtsanak az egyházi levéltárak munkatársainak a már tapasztalatokat, szerzett levéltárak. Kormos László, a Tiszántúli Ref. Egyházkerület Levéltárának igazgatója a intézmény helytörténeti anyagát ismertette. Országos kiterjedésű a lelkészekre vonatkozó iratanyag, az egyházkerületre vonatkozóan adattár készült,- személy, helynév, valamint tárgy szerinti címszók szerint. A források harmadik típusát képezik a különböző krónikák és összeírások. Mindhárom forrástípushoz öszszesítő, eligazító és ajánló bibliográfia készült. Dóka Klára, az Űj Magyar Központi Levéltár osztályvezető-helyettese hozzászólásában utalt arra, hogy a Levéltári Szemle közzéteszi a levéltári kiadványok bibliográfiáját; s mivel az Országos Törzskönyvbizottság tevékenysége megszűnt, a Módszertani Osztály nyomon követi a helynévváltozásokat. Végezetül megemlítette, hogy az egyházi levéltárak munkájának segítése is várható a közeljövőben. Az ülésszak második napján a honismeret és helytörténet kapcsolatával foglalkozó előadások és hozzászólások hangzottak el. Feiszt György, a Vas Megyei Levéltár igazgatóhelyettese úgy értékelte, hogy a válság jelei figyelhetők meg a krónikaírás, falutörténet-írás és a honismerteti szakkörök munkájában. A levéltár tanulmánykötetekkel, kiállításokkal is próbálja segíteni a helytörténetirást. Rámutatott, hogy a tanulmányokban már nagymértékű szakosodás figyelhető meg, azonban még mindig hiányoznak a szintézisek; így nem képesek a levéltárak kellő segítséget nyújtani a helytörténet iránt érdeklődőknek, sok helyen ma is a régi vármegye-monográfiákra kell támaszkodni. Hiányolta, hogy továbbra sem tisztázott a falukrónika és falutörténet fogalma, módszere, különbségei. A Vas megyei tapasztalatokról elmondta, hogy a hatvanas évektől kezdtek falukrónikát írni. Ezek egy példányban készültek, s előfordult, hogy az „igazgatás"-ban eltűntek. Kb. 260 falukrónika készüléséről tudtak, ezeknek 20%-a lelhető ma fel. A falukrónikákat — folyamatosan vezetve — fontos forrásnak tekinti. A falutörténetek nagy részének hiányául rótta fel, hogy bár lehetnek szakszerűek, nem populárisán megírtak. Ismertette a Vasi Fórum című kiadványt, amely honismereti dolgozatok közlésével segíti a helytörténeti kutatásokat. Végül az iskolai szakkörök támogatásának szükségességére hívta fel a figyelmet, mert ez segíthetne a helytörténeti kutatógárda kinevelésében. Odor Imre, a Baranya Megyei Levéltár igazgatóhelyettese a Baranya megyei helytörténetírás helyzetét tekintette át. A múlttal kapcsolatban ismertette a XIX. századi kezdeteket, amikor újrakiadásra érdemes művek születtek (Baranya vármegye orvosi leirata, Váradi Antal: Baranya megye). A közelmúltról és a jelenről szólva az 1968-ban indult Baranyai Helytörténetírás című sorozatot emelte ki, amely a helytörténetírás intézményes megvalósulása. Eddig 16 kötet jelent meg. A jövőt illetően a Baranya megye című folyóirat tervéről be105