Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - MÉRLEG - Szögi László: A budai, fehérvári, győri és pozsonyi káptalan archontológiája 1458–1526. Bp., 1987. / 86–. o.

A. budai, fehérvári, győri és pozsonyi káptalan archontológiája 1458—1526 összeállította: Köblös József. Kiad. a Magyar Országos Levéltár Forrástudományi Segédletek 3. Bp. 1987. 247 p. A magyar archontológiai irodalom sajnos igen régóta meglehetősen szegényes, s az utóbbi években Bölöny József ismert munkáján kívül legfeljebb vázlatos archontológiai táblázatok láttak napvilágot. A Mohács utáni magyar világi tisztségviselőkről a kutatók érdeklődéssel várják Fallenbüchl Zoltán remélhetőleg mielőbb megjelenő művét, de az 1526 előtti időkről ilyen munka alighanem csak igen sokára készülhet el. Nagyon reméljük, hogy a Mohács előtti magyar okleveles anyag számítógépes feldolgozása egyszer hozzásegíti a hazai történettudományt egy átfogó középkori magyar archontológiai jegyzék kiadásához. A történetírás egyik országban sem nélkülözheti a világi és egyházi tisztségviselők minden korszakra kiterjedő, s lehetőleg minél teljesebb adatsorokat közlő listáját. A Levéltári Szemle legutóbb éppen a lengyelek ilyen vállalkozásáról adott hírt. Köblös József még egyetemi tanulmányai során kezdett foglalkozni a magyarországi káptalanokkal, vizsgálva azok összetételét, a kanonokok származását, képzettségét, vagyoni helyzetét. Köblös e munkáját a Soros-alapítvány támogatásával tovább folytatta, s néhány év alatt hasznos segédletet tett a magyar történettudomány asztalára, elkészítve a címben említett négy káptalan Hunj'-adi- és Jagelló-kori archontológiáját. A munka lényegében a Magyar Országos Levéltár diplomatikai gyűjteménye, illetve fényképgyűjteménye alapján készült. A táblázatokban káptalanonként a kanonokok betűrendjében találjuk a nevet, rangot és a szolgálati évkor megjelölését. Az adattárban természetesen mindenütt az említések pontos felsorolása is megtalálható. Fontos kiegészítő adat, hogy az összeállító a kanonokok káptalanon kívüli egyéb beosztását is megadja ott, ahol erről biztos forrása van. A kötet végén a négy káptalan tagjainak összesített, betűsoros jegyzékét találjuk, amelyből kiderül, hogy 509 kanonok adatait sikerült Köblösnek összegyűjtenie. A munka rendkívül nagy és szorgalmas gyűjtőmunka eredménye, módszertanilag pontos, igényes összeállítás, szerkezete jól áttekinthető. A kötetet kézbe véve ismételten csak arra a megállapításra juthatunk, a magyar történettudománynak nagyon sokat kell még dolgoznia azon, hogy az alapvető segédkönyvek kiadásában mutatkozó lemaradását behozza. Igen örvendetes, hogy ez az archontológia megjelent, de mégis csupán négy káptalan személyi összetételérői tájékoztat 68 éven keresztül. Ezt a munkát — más levéltárak forrásbázisát is bevonva a kutatásba — feltétlenül folytatni kellene. Ilyen jellegű munkák sokaságának kell még elkészülnie ahhoz, hogy végre megjelenhessen egy átfogó, magyar világi és egyházi tisztségviselőket egyaránt kellő részletességgel és pontossággal felsorolható archontológia. Szögi László 86.